Íme 10 érv arra, hogy az Euró bevezetése hiba volt. Néhány ezek közül – legalábbis felületesen szemlélve – úgy tűnik, elég nyilvánvaló. Voltak, amelyekről sokat vitatkoztak mielőtt elvetették azokat, míg más szempontokat egyszerűen figyelmen kívül hagytak, még az Euró legharcosabb ellenzői is.
1. Nincs konfliktuskezelési mechanizmus
Az első évtizedben Európa gazdasági integrációja egyedülállóan sikeres volt. A csúcstalálkozók során a vezetők egymásnak gratulálva osztozkodtak a nyereségen. Ez a hozzáállás drasztikusan változott az euróválság során: most amikor a terheken kellene osztozkodni – valahogy senki sincs felkészülve sem intézményesen, sem szellemileg. Nem láttunk ennyi civakodó nemzetet 1957 óta, amikor a Római Szerződés aláírásra került.
2. Nincsenek közös pontok
Az európai foci és az Eurovíziós Dalfesztivál kivételével nincs semmi, amit az európaiak egésze közösnek és a sajátjának érez – nincsenek közös televíziós csatornák, újságok és természetesen nincs közös nyelv. A siker időszakában ez nem számított problémának, de amint kitört az euróválság, az ellenzők gyorsan magukkal sodorták az embereket. Még ha a válság önmagában nem is szakítja szét az Európai Uniót, a probléma továbbra is fennáll majd.
3. Nyelvi akadályok
Az elmúlt évtizedekben az olyan Intézmények, mint például a német jegybank, vagy az Európai Bizottság vajon miért nem adtak tájékoztatást a görög és portugál problémák mértékéről? Feltehetően azért, mert a görög és a portugál kormányoktól függő szakértőktől szerezték be az információikat. A nyelv ismeretének hiányában a független szakértők nem tudnak görög és más újságokat olvasni, ami a helyzetet világossá tehette volna. Ez a probléma továbbra is fennáll.
4. Bizalom
A tapasztalatok kijózanítóak. Gondoljunk például azokra a simlis számadatokra, amelyeknek köszönhetően a régióból Görögország elsőként léphetett be az eurózónába. És azóta sem szolgált rá semmivel a bizalomra.
5. Szabályozás
Dacára, hogy Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország együttesen az eurózóna gazdasági teljesítményének háromnegyedét képviselik, nemcsak a négy nagygazdaság számít. A válság egyértelművé tette, hogy még egy olyan ország, mint Görögország, amely alig 2%-kal járul hozzá a közös valutazóna GDP-jéhez, a rendszer szempontjából meghatározó tényezőnek számít. Ez annyit tesz, hogy talán az apró Málta kivételével valamennyi euró országnak megvan a lehetősége arra, hogy az egész rendszert felrobbantsa. Ehhez kapcsolódó probléma a változó teljesítmény – általában ez német dominanciaként érzékelhető, de a gyengébb tagállamok is túszul ejthetnek másokat.
6. Megosztott értékrend hiánya
Európának nincs feltétlenül szüksége közös értékrendre ahhoz, hogy szabadkereskedelmi övezetként működjön. De mint valutaunió, a túlélése függ a közös gazdasági és politikai értékektől. Néhány észak-európai kormány komolyan gondolta, hogy az euró bevezetése egy német-típusú kultúrát és stabilitást honosít meg a dél-európai országokban. Azonban hamar világossá vált, hogy Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Görögország az Európai Központi Bankot egyfajta lehetőségként érzékeli. Objektíven szemlélve lehet, hogy ebben igazuk van, de ez a nézőpont ellentmondásban áll a németek negatív tapasztalatokból táplálkozó, mélyen gyökerező meggyőződésével, hogy egy független központi bank az egyetlen garancia a kormányok “halmozzuk fel az adósságot, amelyet aztán több pénz nyomtatásával, inflációval tüntetünk el” hozzáállása ellen.
7. Az európai tudat hiánya
Az egyes nemzetek mentalitása közötti különbség nem jelentene problémát, ha a nemzeti kormányokban és a közös intézményekben lennének emberek, akik képesek volnának elszakadni a nemzeti gondolkodástól. De nincs egyetlen igazi európai gondolkodású a politikusok és a technokraták körében, ahogy az állítólag független Európai Központi Bank tagjai között sem.
8. Kamatláb
Amikor az eurót bevezették, még a szkeptikusok sem gondolták, hogy hamarosan mekkora problémát okoz majd a tagállamok gazdasági helyzetéből fakadó ellensúlyozás. Irányadó kamatláb csak egy van, ami néhány tagállam számára túl magas, másoknak túl alacsony. Néhol részben ennek eredményeképpen csökken a gazdaság aktivitása, nő a munkanélküliség és magas az infláció, ugyanakkor lufik jönnek létre máshol (például a spanyol és ír ingatlanpiacon).
9. Mobilitás hiánya
Az embereknek mobilnak kellene lenniük a valutaunióban – készen kellene állniuk arra, hogy oda költözzenek, ahol jobb munkához juthatnak, vagy ahol munkahelyek közül válogathatnak. Idővel az európaiak egyre mobilabbá válnak, ahogy a spanyolok Németországba vándorlása is mutatja, de még hosszú út áll előttünk.
10. Nem jutnak érvényre a szabályok
A valutaunió minden nehézség ellenére is működhetne, ha a kormányok nyomást tudnának gyakorolni egymásra. De a valutaunió létrehozói túlbecsülték a saját politikai súlyukat. Görögország, Olaszország, Németország – a Maastrichti Szerződés szabályait mind úgy kezelik, mintha azok szóbeli javaslatok lennének, és nincs az a EU Bizottsági határozat, ami ezen a helyzeten változtatni tudna. Nincsenek szankciók, a szabálysértőket nem büntetik meg.
Forrás: Die Welt, The Time
A tíz felsorolt pontból a 9-es (mobilitás hiánya) leginkább alávonható a 3-asnak (nyelvi akadályok), tágabb értelemben a 2-esnek (nincs közös érték/nyelv).
Tök egyszerű, persze hogy nem mobilak az EU lakosai, amikor nincs közös használt nyelv (mint az USA területén az angol, tökmindegy hogy valaki ír, magyar, szuahéli, japán vagy akármilyen eredetű amerikai állampolgár, az ügyintézés, hivatalos dolgok,, szavazócetli, akármi ANGOLUL van). Innentől kezdve k*rvára semmi nem inspirálja pl. a spanyolt, hogy mondjuk Svédországba költözzön pl, amikor nem tud egy kukkot sem svédül…és bármilyen olyan munka, amihez nem kell különösebb nyelvtudás – pont az, amikre hazánk diplomás fiataljai özönlenek ki az adóforintjainkon szerzett szociológus/komm-média/egzotikus nyelvszak/stzabadbölcsész vécépapírdiplomáikkal a zsebükben, minimál angoltudással Nagy-Britanniába meg Írországba – azaz a mosogatófiú/pizzafutár/hotdognak öltözött szendvicsember/ruhatáros/satöbbi – az meg már ne haragudjatok, de az üres munkahelyektől dagadozó fejlett gazdag Nyugat-Európában sem a “karrier” szinonimája…
És bárhogyan is ágál mindenki, hogy bezzeg a nyugaton mindenki tud külföldiül meg angolul, a francokat tud. Nem csak Rotterdamban (kozmopolita kikötőváros) meg Londonban (világméretű idegenforgalmi központ/turistacsapda) kell gondolkodni, az ilyen helyeken, ahol a lakosság gyakorlatilag elsősorban külföldiek által elköltött pénzből él, naná, hogy lesznek idegen nyelvet beszélő emberek. De mondjuk képzeljetek el egy jólétben élő dán kisebb várost (nem Koppenhága!), vagy egy német, nem különsebben nevezetesség nagyvárost (mondjuk Wiesbadent). Na ott a lakosság része CSAK dánul, illetve svébisdojcsul (még csak nem is standard hochdeutsch) fog beszélni, és aki oda költözik, hiába lenne mondjuk hót profi asztalos, vagy könyvelő, soha az életben nem fogják felvenni, mert nem beszéli a nyelvet, az angolját meg megb*szhatja, mert száz emberből jó ha hét-nyolcat fog találni, aki értelmesen fog tudni válaszolni is egy angol nyelvű kérdésre. Ami azért igen kevés.
Sajnos az EU nem USE (azaz United States of Europe). Az USA egy – önálló törvénykezésű, közigazgatású államokból, de közös gazdasággal, közös, és az állami tövények fölött magasan álló szövetségi törvénykezéssel és kormányzással bíró ORSZÁG.
Az EU csak egy laza MONETÁRIS illetve GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG, ami soha nem volt ország, és soha nem is lesz. Pont azért, mert a “lakói” iszonyúan különböznek egymástól, és soha nem is akartak hasonlítani egymáshoz. Sőt, messzebbmenően, jópáran konzekvensen utálják egymást, hosszú évszázadokra visszamenőleg.
Így, csúnya vélemény, de leginkább az egész európai uniósdi akkor volt csak jó, amikor még 57ben összehozta az a pár, második világháború (és az amerikaiak/németek, melyikőjüket épp ki) által leginkább elpusztított ország, akik – gyakorlatilag a Marshall-segélyt felhasználva megpróbálták azt összedobni, és közösködni a gazdaságukban.
A többi ezen kívüli államnak soha nem volt semmi köze ezekhez. Nekünk meg pláne nem. Nekünk az EU-magból egyedül az osztrákokhoz lenne közünk, velük is csak annyi, hogy ők már legalább ötszáz éve szeretnének elfoglalni minket. Ők is csak addig akartak, amíg Erdély/a Felvidék hozzánk tartozott, és voltak aranybányáink. Azóta nem :)
Comprende?
@oldalazó: A PIGS-országok bizony (ahogy a cikkben szereplő illusztráción is helyesen szerepel): Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország.
Olaszország gazdasági fundamentumai a válság kezdetén nem kerültek fókuszba, szemben Írországgal, amely az elsők között adta be a törölközőt (a nem euró-zóna tag Izlanddal karöltve). Borzasztó méretű (cirka 50 mrd eurós) bankmentés ment végbe Írországban, a 2009-es hiány a GDP 14,3%-ára rúgott, míg a 2010-es 32,4%-os volt.
Jellemző, hogy a 6 legnagyobb, állami garanciával működő (kvázi államosított) ír bank értékét 2,5 mrd euróra teszik, míg ezek adóssága (többek között az ECB felé) durván 100 mrd €.
Azóta a PIGS lista valóban kibűvült Olaszországgal, meg újabban Franciaországgal, Belgiummal, Ausztriával…
Ausztriával? Ezt azért kétlem.
A valuta értéke hosszabb távon mindig a mögötte lévő gazdaságtól függ.
Én nem is értem, miért gondolták anno, hogy ugyanaz a valuta lehet a szuperfejlett Németország és az elmaradott Görögország közös pénze. (Persze tudjuk, a franciák részéről az európai közös pénz volt a német újraegyesítés feltétele)
Egy esetben lehetne, ha a fejlettebb államok sokkal több pénzt (a mostaninál nagyságrenddel több pénzt) pumpálnának a periféria országaiba.
a pumpaljunk mindel tobb penzt a periferia orszagabaiba elmelet tobb sebbol is verzik, nem az alulfinanszírozottsag a legnagyobb problema
A fejlettségbeli eltérés a legnagyobb probléma, ezt pedig pénz nélkül nem lehet kiegyenlíteni. Persze kell még sok minden más (egységes szabályozások és mechanizmusok, egységes adózás és intézményrendszerek stb.) , de a németek a mai napig évente 100 milliárd eurot nyomnak a keleti országrészbe, és még fognak is nyomni egy jóideig.
A PIGS-országok bizony Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország. A 2008-ban kezdődő ír gazdasági válság után bővült egy +i-vel, amit aztán Olaszország helyettesítésére is használták (addig amíg ott is be nem ütött a krach), de eredetileg az I Olaszországot jelentette.
A helyzet nem egyértelmű, pl. az alábbi találati listán szereplő cikkekben sem következetes a PIGS elnevezés használata.
http://ecoline.hu/kereses?term=pigs
Szerintem kezdetben egyértelműen Írország volt az I, midőn a válság első napjaiban bedőlt. Mostanság egyértelműen Olaszország az I, de 2008-ban egyáltalán nem volt szó róluk, mivel a bankrendszerük stabilnak mondható a mai napig, és eredendően nem a szuverén államadósságok miatt robbant ki a válság (ld. Lehman-csőd).
A kommentjeidre pedig ne szavazz már! :-)
Csak ismételni tudom magam: a PIGS elnevezést a válság előtt is használták, annak kezdetén bővült PIIGS-zé, illetve használták Olaszország helyett Írországra az I-t.
A kommentemre pedig nem szavaztam. Mivel egy valaki csak egyszer szavazhat egy kommentre, ezt be is tudom bizonyítani. Szeretnéd, hogy a +1 +2-re változzon? :)
Egyetértek, jó cikk. Ezek mind valós, súlyos problémák. És ami a számomra rendkívül aggasztó, hogy az európai politikusok képtelenek megérteni és megoldani ezen problémákat. Teljesen nyilvánvaló, hogy a gyenge és elégtelen központi hatalom az alapvető gond. De ennek orvoslására még a leghalványabb elképzelések vagy javaslatok sem hangzanak el. Teljesen egyértelműen arra játszanak, valahogy kihúzni addig, amíg a válságnak vége lesz, és akkor majd csak elcsitulnak ezek a dolgok. Addig meg tömni a pénzt a “tékozló fiú”-kba. De vajon sikerül-e?
Nagyon jó cikk, hasonló összeállítást még nem olvastam. (Szerintem több ilyen kellene, meggyőződésem, hogy az emberek többsége nem lát elég tisztán, annak ellenére, hogy az újságíróknak erre kellene törekednie, a szórakoztatás mellett.)
Két megjegyzésem van:
- Görögországot tudtommal nem csak a simlis adatoknak köszönhetően vették fel az EU-ba, hanem politikai okokból is, hogy megelőzzék a gazdaság gyengesége miatt fellépő radikális politikai irányzatok megerősödését. (A 2. világháború után itt egy ritka nevetséges fasiszta diktatúra alakult ki, és a kommunisták, anarchisták is mindig komoly támogatottságot élveztek. Földrajzi okokból is instabil ország volt, Oroszország, Törökország, az arabok is próbáltak minél nagyobb befolyásra szert tenni az országban, amellett, hogy a határos Balkán-országokkal való kacsolatuk sem (volt) felhőtlen.)
- A PIGS-országokban az I tudtommal Olaszországot (Italy) jelöli, nem Írországot, így a kép – akármennyire is találó – kissé félrevezető. Az akronim általában PIIGS-zé módosul, ha Írországot is beleveszik.
Egyébként szerintem kevésbé lenne sértő, ha a GIPS (vagy GIIPS) rövidítést használnák a DISZNÓK helyett. :)
a pigs-ben ireland az, majdnem biztos. elegge idejemult a rovidites, valoban jobb lenne olaszorszaggl helyettesiteni, de amikor elkezdtedk hasznalni, akkor meg ok is szarban voltak
Most utánanéztem: “PIGS (also PIIGS[1]) is an acronym used by international bond analysts, academics, and the economic press that refers to the economies of Portugal, Italy, Greece, and Spain – and sometimes Ireland – often in regard to matters relating to sovereign debt markets.”
http://en.wikipedia.org/wiki/PIGS_(economics)
Who’s your daddy?
hat biztos nem a csavo aki wikipedia linkkel probal meggyozni arrol ami nem ugy van (lsd lentebb)
hát nem is az, aki a nevemnek az anagrammájával nyomul. (ld lentebb)