Az akkor leírtakkal 100%-ig egyetértek, az a generáció valószínűleg csak minimális állami nyugdíjat fog kapni, ha egyáltalán kap majd. Ezért is gondolom, hogy a következő kormány (igen, szerintem azok nem Orbánék lesznek) az egészet újra fogja indítani. No de nem azért gyűltem ma itt össze, hogy arról írjak, miként hat ez közvetlenül a lakosságra, hanem azért, hogy ha eljön a rettegett és egyre valószínűbb leminősítés, miként fog hatni a magánnyugdíjpénztárak pofánvágása a költségvetés helyzetére és az ország kiszolgáltatottságára (és persze így közvetve a lakosságra).

Miért is fogja nagyon hamar megbánni (vagy bánja már) a kormány azt, ahogy elbánt a magánnyugdíjpénztárakkal? Mert ők voltak az utolsó mentsvár az államkötvények árulásakor. Ha már senki nem akart venni, ők mindig vettek, hiszen ez a működési elvük, az ügyfelek pénzét be kell fektetni és állampapírok a legbiztosabb befektetések. Most, hogy senki sem nagyon akar magyar állampapírokat venni (már nem kicsit emelt hozamok mellett sem), egyre fájóbb lesz a hiányuk. Amerikai alapkezelőkre és nyugdíjbiztosítókra ugyan még lehet számítani, azok vásárolnak még ezt-azt, de ha eljő a leminősítés, már nem fognak, mivel tiltják a szabályok, hogy a “bóvli” kategóriába sorolt országok állampapírjait birtokolják. Akkor meg nem lesz más választás, mint növelni a hozamokat, csalogatni a befektetőket, kell a pénz, hiszen jövőre már az IMF-hitelt is el kell kezdeni törleszteni.

Hogy honnan lehetne lóvét szerezni? IMF, Kína, a matolcsyzmus még egy felfedetlen csodafegyvere, ki tudja… Kína egyre valószínűbb, hogy nem fog jönni, ha pedig az IMF-től vesz fel hitelt a kormány, megszegi saját alkotmányát (ráadásul a 2012. január 1-jén életbe lépő alkotmány állami hitelfelvételt korlátozó passzusában az államadósság/GDP arányszám szerepel, vagyis a kormány nem elég, hogy nem vehet fel hitelt, azt sem engedheti, hogy csökkenjen a GDP). Akkor a spekulánsok mennyországa leszünk? Nem tudom, de baj, az lesz.

Tegnapi hír, hogy Orbán azt nyilatkozta, “ha az IMF visszajön, én el”. Mindezt úgy, hogy épp Magyarországon van az IMF szakértői küldöttsége felülvizsgálatra. “This, as they say, is where the plot thickens.”

Az érme másik oldala a reálgazdaság. Magyarország kicsi, szegény ország. Nem tud megállni a saját lábán, szüksége van külső segítségre és a csúnya, gonosz multik azok, amik a legtöbbet segíthetnek rajta. Mi alapján dönt egy multi, hogy hová fektet be, hol fejleszt? Mekkorák az adóterhek (köszönjük a különadókat), mennyire ismeri az adórendszert (köszönjük, hogy nem veszünk részt az európai adóharmonizációba), milyen képzett a munkaerő (köszönjük a tankötelezettségi korhatár leszállítását) és még sorolhatnám, de semmiképp sem hagynám ki az ország hitelminősítői besorolását.

Tény, hogy az állampapírokra vonatkozik, de egy fontos mutatója az ország gazdasági állapotának és óriási jelentősége van a világgazdaságban. A hitelminősítők persze nem tévedhetetlenek (az amerikai leminősítés kapcsán is kiderültek számítási hibák) és nem is a világ urai, de a rendszer fontos szereplői, akik felé az országnak a legjobb arcát kell mutatnia és nem szabad hülyeségekre átkölteni lépéseiket (lásd Szíjjártó Péter és Gíró-Szász András munkássága). Nem kell ezt a rendszert szeretni, de ez van. Nem állítom, hogy jól működik, de nem egy Magyarország méretű és jelentőségű ország fogja megreformálni a nemzetközi gazdaságtant. Az ország ki tudna mászni egy leminősítésből, megvan rá a kapacitása, de a Fidesz mintha módszeresen olyan törvényeket és alkotmánybejegyzéseket dobna össze, amik pontosan ennek megakadályozását szolgálják.

Még egy szó. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott annak idején azt mondta, hogy azért is zajlik a szajré lenyúlása, mert a magánnyugdíjpénztárak eltőzsdézik tagjaik pénzét. Azóta az állam fölöslegesen és rossz üzletet kötve bevásárolta magát a MOL-ba (igaz, azt az IMF-hitelből csinálták) valamint november 11-én megkezdte a Rába Járműipari Holding Nyrt. részvények jelentős hányadának felvásárlását. Az ügyben sok helyen használt “államosítás” szó nem teljesen helytálló, hiszen közel sem kerül 100%-os állami tulajdonba a szervezet, a magyar állam 27 százalékos tulajdoni hányaddal és 29,25 százalékos szavazati joggal fog rendelkezni, de ez már bőven elég ahhoz, hogy a Rábára egy darabig ne gondoljanak komoly befektetők. Ahhoz is, hogy csókoscég váljék belőle.

De nem ez a lényeg. Szeretném megkérdezni Selmeczi Gabriellától, hogy a Rába részvények felvásárlása milyen értelmezés szerint nem az adófizetők pénzének eltőzsdézése?!