Philip K. Dick életművét földolgozó sorozatunk eheti részében a Palmer Eldritch három stigmája című regényről lesz szó. A megszokott bevezetőm helyett álljon itt néhány sor Dicktől, mely kontextusba helyezi a tárgyalni kívánt alkotást, az író szemszögéből.

„Egy nap mentem a vidéki úton a kunyhómba, ahol nyolc óra írás várt rám, teljes elszigeteltségben minden emberi lénytől, s ahogy felnéztem az égre, megpillantottam egy arcot. Nem láttam pontosan, de ott volt, és nem emberi arc volt, hanem a tökéletes gonoszság ábrázata. Most belegondolva tudom, hogy mi váltotta ki (azt hiszem, akkor is sejtettem): a több hónapnyi elszigeteltség, az emberi kapcsolatok hiánya, sőt az érzéki észleletek hiánya mint olyan… akárhogy is, a jelenést nem lehetett tagadni. Óriási volt, betöltötte az ég negyedét. A szeme helyén üres lyuk tátongott; fémből volt, kegyetlen volt, és ami a legrosszabb: Isten volt.”

„A Palmer Eldritch három stigmája (…) sötét utazás a misztikus, a természetfölötti és az abszolút gonosz birodalmába, már ahogy akkoriban ezeket értelmeztem. Mondjuk csak azt: szeretném, ha Pisze Pat bekopogna hozzám, ugyanakkor rettegek attól, hogy ha ajtót nyitok, Palmer Eldritch állna kint. Hogy őszinte legyek, egyikük sem mutatkozott a regény megírása óta eltelt tizenhét vagy hány évben. Azt hiszem, erről szól az élet: amitől a legjobban félünk, sohasem történik meg, de amit a legjobban vágyunk, az sem. Ez a különbség az élet és a fikció között. Azt hiszem, ez jó üzlet. De nem vagyok benne biztos.” (Philip K. Dick, 1979)

Párhuzamos világok telepesei

A regény cselekménye egy nem említett időben játszódik, ám a történések szempontjából a dátum kevéssé lényeges. Egy olyan – talán nem is annyira távoli – jövőben járunk, ahol a globális fölmelegedés következtében lakhatatlanná váló Föld kizsákmányoló emberisége új lakhelyek után nézve fölfedezőútra indul a galaxisban.

Telepesek élnek a Marson, utazók járkálnak az ENSZ támogatását élvezve abból a célból, hogy fönntartsák a Földre született, de a körülmények okán onnan továbbállni készülő emberiséget.

Az így teremtett párhuzamos világok közti átjárás mindennapos. A létfeltételek különbsége (pl. a Mars megművelhetetlennek bizonyuló talaja) figyelmezteti csak az utazót, hogy nem otthon van. Az ehhez való alkalmazkodásban nyújt segítséget egy illegális (ám valamilyen úton mégis sokakhoz eljutó) szer, a Dra-Zs.

Ennek elrágása után a fogyasztók transzba esnek, s egy miniatürizált világban találják magukat. Jobban mondva csak addig mini, amíg nincs a transzállapot, ugyanis a szer hatására a férfiak s a nők (legyen szó magányos, vagy akár társas utazásról) Pisze Pat és virtuális párja, Walt bőrébe bújva élhetik át a tökéletesre fejlesztett világ illúzióját.

Mindennek hátterében a P. P. Babaházak Rt. elnevezésű cég áll, ők azok, akik divatjós prekogjaik (olyan emberek, akik látják a jövőt) segítségével olyan termékeket adaptálnak a minivilágba, amik szükségesek ahhoz, hogy a Dra-Zs-fogyasztók minden igényüket kielégítsék.

Tehát van egy sivár világ (nevezzük valóságnak), amiből át lehet lépni egy igencsak mézes-mázos alternatív világba, ahol tökéletes külsejű Patként, vagy Waltként élhetünk, persze csak addig, amíg hat a szer.

Ebbe az idilli állapotba kavar bele Palmer Eldritch, aki titokzatos utazásáról hazatérve olyan anyagot akar legalizáltatni, majd elterjeszteni a piacon, ami még a Dra-Zs-nál is nagyobb hatásra képes, s ez az Ét-R.

Tudomány és vallás

A regényben hangsúlyozottan szerepel mindkettő, mintha alternatívái lennének egymásnak. (Ha jobban belegondolunk, erről van szó, hisz a tudomány is a vallás kérdéseire keresi a választ.)

A teremtés és az ember fejlődését emberi kézbe véve, a kor tudósai E Terápiának nevezett kísérleteket hajtanak végre a vastag pénztárcájú jelentkezőkön, melynek következtében a tesztalany testében, elméjében olyan evolúciós változás megy végbe, amihez egyébként évszázadok kellenének. Az így kezelt páciensek szert tehetnek a jövőbe látás képességére (ahogyan a prekogok), intelligensebbé válnak, s külsejük is átalakul, ha nem csúszik hiba a gépezetbe. Ugyanis megeshet, hogy az agy stimulálása visszafelé sül el, s ebben az esetben nem kell sok idő ahhoz, hogy a szerencsétlen alany megtapasztalja az ősember gondolkodásmódját.

Ebben a világban minden tett, üzleti fogás és pénzbefektetés arra irányul, hogy az ember úgy érezze: irányítja saját sorsát. Gondoljunk itt az E Terápián átesett buborékfejűekre (a gúnynév az agy gyors növekedésének következtében megnőtt fejre utal), vagy a Dra-Zs-t rágó telepesekre. Mindannyian menekülnek létük adta feltételek közül, mert ami van, az számukra nem megfelelő.

Ugyanakkor általános az, hogy a korban előállított szerek olyan élményhez közelítik a befogadót, amit joggal nevezhetünk vallásosnak. „A Dra-Zs pompás dolog (…), nem csoda, hogy betiltották. Olyan, mint a vallás; a Dra-Zs a telepesek vallása.”

Mindez elmondható az E Terápiáról is. „Az agykéreg növekedése különös érzés. Sok-sok új és izgalmas gondolatunk támad majd, főleg vallási természetűek. Ó, bárcsak Luther, vagy Erasmus élne ma, a vitáikat az E Terápia segítségével könnyedén meg lehetne oldani. Mindketten megpillantanák az igazságot.” Vagy más aspektusban ugyanez: „(…) a bor és az ostya, tudják,a misén. Nagyon hasonlít a Dra-Zs-hoz, észrevették már?”

Palmer Eldritch új anyaga viszont magasabb szintű élményben részesít. Az Ét-R hatása annyiban különbözik a Dra-Zs-étól, hogy használója nem tudja elválasztani a valóságot a trip teremtette világtól. A kettő összemosódása zavaros illúziót kelt – alakíthatunk sorsunkon, kedvre utazva időben és térben, ám valami mégis elbizonytalanít: Eldritch jelenléte. A sérülései okán műkart, műszemet és vasállat viselő férfi ugyanis minduntalan föltűnik a szer teremtette létben.

„Egy illuzórikus világ [az Ét-R világa], amiben Eldritch Istenként tartja a kezében a kulcspozíciókat. Megadja a lehetőséget, hogy olyasmit csinálj, amit a valóságban nem tehetnél. De ez még neki is [a szimulált világ Eldritchének] is nehéz. Időbe telik. (…) Egyáltalán nem hasonlít az álomhoz. (…) Sokkal inkább a pokolhoz.”