Én úgy látom, hogy hiába halad az ország rossz irányba, az emberek többsége, ha érzékeli is a bajt, úgy van vele, hogy ameddig őt ez igazán nem érinti, addig valahogy csak elvan. Hiszen lássuk be, hogy az emberek nagy része magasan tesz a nagypolitikára, hidegen hagyja, hogy az éppen aktuális kormány mit nevez át, kit ültet kinek a helyére, és hogyan használja fel a hatalmát arra, hogy hosszú évekre bebetonozza magát a hatalomba, és hogy a döntési pozícióban még akkor is az ő emberei üljenek, amikor ők már régen nincsenek hatalmon. Ezek a dolgok bizonyára felidegesítik az emberek nagy részét, de pont annyi ideig, ameddig olvassák, vagy hallják. Utána már nem érdekli őket. Mert kit érdekel a sajtó szabadsága, ha még meg tudja venni a boltban azt, amire szüksége van. Nagyon is jól jellemzi ezt a Nézőpont Intézet felmérése, amely szerint az emberek többsége szívesen felcserélné a jelenlegi demokratikus berendezkedést a jólétért cserébe. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy pontosan ez volt az alapja az 1956 utáni kádári konszolidációnak: viszonylagos jólétért cserébe a hatalom szigora továbbra is fennmarad.

Azonban a következő év, nagyon úgy tűnik, hogy változást hozhat ebben is. A kormány által bevezetett új adók, a benzin árának drasztikus emelkedése, a forint folyamatos gyengülése a svájci frankkal és az euróval szemben, a szuperbruttó kivezetése és az adójóváírás eltörlése mind-mind oda fog vezetni, hogy az a még élhetőnek nevezhető életszínvonal nagyon sok ember, család esetében zuhanni fog, amit nem tud kiegyenlíteni a kormány azon törekvése sem, hogy megpróbálják a béreket szinten tartani különböző rendeletekkel, és nem tudja kiegyenlíteni a családi adózás sem, főként úgy, hogy a családtámogatási formákat (családi pótlék, gyes, gyed) a közszféra béreivel együtt befagyasztották. A jövő évi költségvetési megszorítások (mondjon bármit is a kormány) olyan helyzetbe sodorhatják a lakosságot, amely veszélyezteti a megélhetésüket, és ennek bizony hangot is fognak adni. Jövőre megérhetjük azt, hogy nem csak egy-egy csoport vonul az utcára, hanem emberek tömegei, akik már nem a demokráciát féltik, hanem a megélhetésüket és a jövőjüket. Azonban ez, egyetértve a Véleményvezérrel, az országnak csak jó lehet, még ha a kormánynak nem is. Mert talán húsz évvel a rendszerváltás után eljutunk oda, hogy elmondjuk a politikának, hogy mi tetszik és mi nem tetszik, és talán ez ad egy olyan lökést, amely elvezet oda, hogy nem csak a gyomrunkra, hanem az eszünkre is odafigyelünk, és nem engedjük meg, hogy bármit megtehessenek az országgal, és ők is felfogják ott fent, hogy nem mi vagyunk őértük, hanem ők vannak értünk. Még akkor is, ha ez több munkával és több felelősséggel jár.