Are you ready to Töp?

Úgy terveztem beugrom a délutáni Best Trick cuccra is, hisz az mégis fasza dolog… de nem jött össze, így csak a verseny végét láttam, ami viszont laza volt, csak kár, hogy a hatalmas rámpa néha hátrány, hisz egyrészt semmit sem látsz a trükkökből, másrészt egy normális képet se lehet lőni.

Mindegy, kezdődött a Parov Stelar. Beerőszakoltuk magunkat a sajtósorba, én próbáltam minél előnyösebb videó anyagot összeállítani, a riporterem meg addig elcseszte az időt, lányok felkutatásával az első sorból.

Parovék tudnak valamit, mert még kint, miközben a rendszer frissítését vártuk (nem akartak adni két sajtójegyet… valami technikai probléma, blablabla), addig egy görög leányzóval dumáltunk, aki csakis kizárólag értük utazott ide, ráadásul jegy se jutott neki. Szar ügy.

Mindenesetre a Stelar koncert elég jó volt, azok a srácok tudnak valamit. A csapat fújós tagjai külön show-t csináltak néha a sajtósoknak, amivel ahogy mondani szokás, le lettünk kenyerezve. Aztán találtunk pár piakupont a földön, a Monsternek ebbe a félig meddig VIP részlegébe, ahova még sajtósként bemehettünk, így még az ingyen piálás is összejött Scooter előtt, ahol olyan töménytelen szagok uralkodtak, hogy az ember akarva akaratlanul passzív kábítószer fogyasztóvá vált.

Én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy valaki otthon leüljön, és Scootert hallgasson, csak azért, mert az jó. Nem tagadom, a formáció lírai mivolta tagadhatatlan, hisz a JEEEÁÁÁ meg JÖÁÁÁH ordítások kulturálisan is elragadnak, mégis valahol kevésnek érzem ezt… Talán nem meglepő, hogy a címadó idézet is Scootertől származik. Nem vagyok nagy fan, így nem tudhattam, hogy ilyeneket is nyom, hogy megkeféli a színpadot meg a hangfalakat… Engem még meglehet lepni!

Viszont így élőben kajak jó volt! Beszarás, de élveztem. Kicsit olyan ez, mint néha megnézni valami ritkafos lövöldözős akciófilmet. Néha kell.

Volt tűzijáték, tűz, minden szar, így a sajtósorból ki is lettünk rakva, de legalább megőrült kicsit a közönség, amire szükségük is volt, hisz úgy fél egyig nem történt semmi érdemleges. Megittunk egy sört, vártuk a történést, a riporterem bement piros labdát dobálni Dévényi Tibivel én meg sasszéztam érdekes interjúalanyokért, de semmi. Mindenki józanon mászkált, egy részeg idiótát se sikerült elkapnom. Illetve de, egy részeg tinilány párost sikerült leszólítanom, de azok meg csak akkor beszéltek volna, ha meghívom őket valamire. Hahaha. Ehhez kicsit csúnyák voltak, én meg csóró. Ráadásul zártak a piabódék!

Viszont miután kellőképp halálra untuk magunkat, elmentünk az Axe partyarénába, ahova nem engedték be az embereket, de mi hátul besomfordáltunk azért a press kártyával.

Volt ott Andro meg aztán Chase and Status és végül Steve Aoki. Na, ezek jó srácok mind, olyan bulit csaptak, hogy azt a hidegben állók meg is irigyelték, így két fellépő közt egy normális interjút se tudtunk kint forgatni, mert mindenki kurvaanyázott.

(Ja, nem. Két normális Corvinusos leányzóval sikerült dumálni, őket innen is üdvözlöm!)

Viszont Steve Aoki érdekes figura, locsolt ki pezsgőt a közönségre, az asztalról ugrált… Ő az, akire ennek a közönségnek nagyon szüksége volt. Engem zeneileg nehéz megfogni, neki se jött össze, de azt elismerhetem, hogy ez az ember egy állat.

Összességében jó buli volt, megyünk ma is, máskor is. A szervezéssel sajnos komoly problémák vannak, de ez majd alakul, fiatal feszt még ez.

Ja, és az este mondata:

„Are you ready to TÖP?”

/ Scooter

Kettedik nap

A második nap megint cifra volt, de tanultunk az első napból, nem mentünk hatra (a lehető legszarabb, hogy minden jó koncert közt van két lukasóra), szal’ a freestylerst offoltuk. Az úgy annyira nem is érdekelt minket, pláne, hogy jött az INFECTED MUSHROOM. Mivel a fesztiválról ezt vártuk legjobban (mármint én), ezért aznap másra ki se mentünk (a riporterem még erre sem, mert a meccsen volt). Úgy voltam vele, hogy azt a hangulatot már csak elcseszni lehet, és igazam volt. Az előző nap nagy koncertjei gyengébbek voltak. Egyrészt mert Scooter egy poén, a Parov Stelart meg a vérbe untam már, mivel a volt barátnőm folyton azt hallgattatta velem. Mindig, mindig mert mást nem talált megfelelőnek a gépemen. (Le is töröltem az egész diszkográfiát, úgyhogy megszívta) Beindul a Parov-i, khm Pavlov-i reflex, ha csak egy dallamot is meghallok tőlük, persze erről nem ők tehetnek és jó bulit csaptak.

Visszatérve a lényegre az Infected Mushroomról elvileg készülünk egy kis videóval, ha jól tudom, persze ez semmit sem adhat át a koncert valódi erejéből. Ami a legkeményebb, hogy ezek a srácok élő zenét adnak. Van billentyűs, dobos, gitáros, szóval, ahogy azt illik, a zenéjük mégis a legbetegebb pszichedelikus zenei orgia. A háttérben volt egy nagy, felfújható gomba, fasza vizuál, cudar fények, minden, ami illik. A közönség valósággal megőrült, elérte azt a bizonyos hőn áhított tudathatárt… az, hogy ezt különböző segítségekkel vagy pusztán a zene élvezetével sikerült elérni, már nem tudhatom. Mindenesetre az emberek nevetségesen kivoltak. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint azok az interjúk, amiket mi készítettünk. Megtudtuk, hogy ha valaki balesetet szenved, az droggal jár, de azt is, hogy a mai fiataloknak az egyik kedvenc techno együttese a magyar gárda, stb. Lényegében rájöttünk ismét, hogy ha drogozol, hülye vagy.

(Ezért kell inni, hisz attól mindenki csak okosodik.)

Popofra meg Umekra nem voltunk kíváncsiak. Az Infected-et úgyse lehet felülmúlni, úgyhogy gyorsan szedtünk a földről néhány piakupont, megittuk és mentünk pihenni a másnapra.

Ja, és a forralt bort úgy vizezik, mintha kötelező lenne.

Három az igazság

A Fridge szombati napjára maradt a síelők döntője, este meg előkerült a Pendulum Dj Set a Nagyszínpadon. Szombatra már tényleg borzasztó hideg volt, úgyhogy muszáj voltunk a fagyálló folyadékok széles skálájának keverékét magunkhoz venni csak úgy a kötelesség végett. A kétnapi munka után megpróbáltuk egy kicsit élvezni az eseménysorozatot, de például John Dahlbäck alatt nem a küzdőtér telt meg, hanem a sajtószektor. Inkább kimentünk. Találkoztunk néhány kellemes keszthelyi fiatalemberrel, akik elmondták, hogy Keszthely szép város, csak éppen hétköznaponként meg télen nincsen ott élet. Generációfüggő az ezzel járó örömfaktor. Pest viszont él és virul, csak azt nem tudják, hogy hova ülhet ki az a rengeteg pesti fiatal, mert zöld, na az nincs. Pedig van, csak körül kell nézni a Gödör környékén, de ezt már igazán elintézték maguknak.

Ha az operatőr úrnak az Infected volt élete koncertje, akkor a Nick Warren az, ahonnan nem tudta hogyan kell hazamenni. Nem csináltunk igazából semmit, mégis eltűntek körülöttünk az emberek. Így hat mindenkire a sajtónyilvánosság, hiába tudjuk Kunderától, hogy kamera nélkül is minden társaságban úgy viselkedik az ember, mintha fényképeznék.

A hajnal elején találkoztunk a csodálatos „Drinking Team” fantázianevet viselő csapattal, ahol az ír vörös sráctól a koreai lányon át franciákig és arabokig mindenkit megtalálhatott az ember. Diadalát ülte a multikulti amikor belelendültek a Scooterbe. A biztonságiak a nagy felhajtást látva kilökdöstek, az azért nem jött be annyira.

Nééégy!!!4!!44!

Vasárnapra már nem maradt olyan sok, Fluor, Ganxsta, majd az Irie Maffiát követte Dub Fx. Utóbbinak nagy rajongójaként élveztem is a koncert első óráját, lement benne minden jó szám, úgyhogy megpróbáltunk még egyszer utoljára feljutni a VIP-be. S lőn világosság, beengedtek. Ingyen folyt a pezsgő és a Monster, Világi Péter sajtófőnök és Sólyom Ádám főszervező is ott múlatta az időt, és elégedetten nézhettek végig az egész vendégseregen.

Hiába voltak panaszok, csak lement a fesztivál, mi is jól szórakoztunk. A pontos számok a látogatottságról a héten jönnek ki, de ha jövőre is megrendezik, mondjuk egy hasonlóan nívós fellépőgárdával, és az idei év szervezési visszásságainak tapasztalatával felvértezve a Fridge megragadhat Magyarországon. Kívánja csak mindenki ezt, jó nekünk így.