„- Ön elhiszi, hogy én főherceg vagyok?
- Miért ne? Ha ön elhiszi, hogy én Trebitsch vagyok.
- De én az igazi St. Antonio főherceg vagyok!
- Akkor tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok. Az igazi Trebitsch nem a másik, az igazi.”
Trebitsch Lincoln Ignác Timóteusz 1879. április 4-én látja meg a napvilágot Pakson. Ekkor még senki sem gondolja, hogy majdan ő lesz a XX. század egyik legnagyobb kalandora. Trebitsch a szülői akaratnak engedelmeskedve beiratkozik egy pozsonyi rabbiképzőbe, de hamarost megunva a rátukmált életpályát kiiratkozik az iskolájából, s Németországba megy. Itt átkeresztelkedik a protestáns hitre, s felvételt nyer egy lelkészi fakultásra. Aztán hamarosan innen is dobbant: áthajózik Kanadába.
Úgy látszik, hogy az igazi Trebitsch különös vonzalmat érez a vallások iránt, mert „Céline Dion Földe” megihleti, s áttér a presbiteriánus hitre, és nem sokkal később pappá is szentelik. Trebitsch 22 éves ekkor. Ám rövidesen megint utazhatnékja lesz, s némi bolyongás után ezúttal Moldvában köt ki, de itt is elunja magát, úgyhogy átruccan az Egyesült Államokba.
„- Úgy látom – szólt szigorúan -, hogy önt megfenyítették.
- Igen! Aljas egyének ellopták a pénzem, és rám támadtak.
- Ilyesmi előfordul errefelé – bólogatott. – Mutatkozzunk be? Nem szokás, de hát mondhat álnevet is.
- Nem szükséges. Nevem St. Antonio főherceg.
- Trebitsch.
A legcsekélyebb meglepetés sem látszott Trebitsch úron. Mintha errefelé már többször találkozott volna főhercegekkel.
- Jön egy pohár sörre, hercegem?”
Az USA-ban pénzszűkébe kerül, így visszaruccan az Óvilágba. Angliába hajózik, s röviddel azután, hogy brit földre lép szépen áttér az anglikán hitre, s régi jó szokásához híven lelkészi munkába kezd. Majd újfent ezt is megunja, s a papi reverendát fölcseréli az újságírásra és a politikára. 1910-ben képviselőként beválasztják a brit parlament alsóházába.
Összegezzük az eddigieket: Trebitsch Paksról indult, s bejárta a fél világot. Megfordult Európa számos országában, s Kanadában, barangolt az USA-ban. Még Németországban szert tett egy csinos feleségre, akinek révén szép hozományhoz jutott. Trebitsch eleddig négyszer tért át másik hitre, s történetünk ideje szerint még csak 31 éves. Olthatatlan csavargási vágyában Trebitsch, egy kicsit hasonlít egy másik hazánkfiára, Benyovszky Móricra.
Igaz, Benyovszkyval ellentétben Trebitsch nem lett király Madagaszkár szigetén, ellenben beáll kémnek Angliában. Persze nem ő lenne Trebitsch, hogyha nem kezd el kémkedni más országoknak is. Így az I. Világháború idején információkat szállít az angolon kívül a német s a francia titkosszolgálatnak is. Utóbb aztán lebukik, s emiatt elhagyni kényszerül Angliát.
„Buzgó Mócsing! Az igazi Trebitsch! Ő A Titkos Szolgálat embere! Kétségtelen! Buzgó Mócsing megszólította, amikor az első nap ott ácsorgott a kardnyelő körül!
Igaz, hogy eladta a Tulipánnak (két és fél dollárért), de talán később kiszabadította volna… Zseniális tettető ez az ember…
Most… meg kell tudni biztosan, hogy a szemüveg az övé-e. Akkor kétségtelen, hogy az igazi Trebitsch az Intelligence Service embere!”
Jobb híján ismét az USA-ba utazik, ahol hírlapírónak áll. Több erősen túlzó hangvételű cikket is megjelentet arról, hogy szerinte a világháborút valójában az angolok provokálták ki, s Németország bűnössége a világtörténelem nagy csalása. Emiatt Anglia Trebitsch kiadatását kéri az USA hatóságaitól, azonban ez egy kicsit elhúzódik, mivel Trebitschünket egy időre az FBI alkalmazza kódfejtőként. (Trebitsch amúgy egy mukkot nem ért a rejtjelekhez, azonban összebarátkozik az FBI ügynökeivel, s ügyesen elhiteti velük, hogy ért a titkos német üzenetek dekódolásához.)
„- Felséged átutazóban van? – kérdezte társalogva az igazi Trebitsch. – Vidéki rokonai élnek a külvárosban?
- Ellopták az országomat.
- Mik történnek?! És jelentette a rendőrségen? A talált tárgyak osztályára kell menni.
A herceg közel állt hozzá, hogy sírva fakadjon.
- Uram! Értse meg, én csakugyan St. Antonio főherceg vagyok.
- Én viszont esküszöm önnek, hogy az igazi Trebitsch vagyok – körülnézett, azután titokzatosan a fülébe súgta. – A Borneói Fahéj Tanya intézője voltam.”
Végül aztán 1916 kiadják Angliának, ahonnan 1919-ben kiutasítják. Németországba megy, s részt egy a német kormány megdöntését célul kitűző jobboldali kísérletben, a Kapp-puccsban. A puccs befuccsol viszont Trebitsch máris egy másik szervezkedésben találja magát: befolyásos társaival revánsot kívánnak venni Németország I. Világháborús vereségéért. Előbb egy politikai fordulatot készítenek elő Ausztriában, s állítólag terveket szőnek Csehszlovákia felbomlasztására is, valamint megteszik az előkészületeket egy nagyszabású rubelhamisítási akcióra, amivel az orosz cári rendszer visszaállítását akarják előkészíteni.
Politikai machinációik azonban rendre befuccsolnak. (Rossz nyelvek szerint Trebitsch némi pénzért cserébe eladja társai terveit Csehszlovákiának és Franciaországnak is.) Trebitsch nem sokkal ezután ismét útra kél, a cél újra az USA. Letelepedési engedélyhez folyamodik, de elutasítják a kérelmét. (Ami a múltja ismeretében nem is csoda.) Sebaj, mit számít egy ilyen kis malőr az igazi Trebitschnek. Irány Japán!
Japán után aztán jön Kína. S innentől még inkább elképesztőbbé válik Trebitsch amúgy sem mindennapi története. Kína azokban az időkben korántsem olyan egységes ország, mint manapság. Gyakorlatilag egyfajta anarchia uralkodik az országban s annak egyes tartományait s főbb kikötővárosait egyes gyarmatosító nyugati hatalmak és Japán uralják.
Trebitsch nem kisebb céllal érkezik meg Sanghaj városába, mint hogy megdöntse a gyarmati uralmat. Az alábbi idézet kivételesen nem egy Rejtő regényből való, hanem Trebitsch saját feljegyzéseiből:
„Célom az volt, hogy Kínát gazdaságilag és katonailag átszervezzem, és elsőrendű szárazföldi és tengeri hatalommá építsem ki. Így akartam megbosszulni mindazt, amit az angolok velem szemben elkövettek. De tudtam azt is, hogy ezt az ázsiai akciót egy párhuzamos európai manővernek is kell kísérnie. A cél az volt, hogy lekössük Angliát Európában arra az esetre, ha Ázsiában sikerülne egy nagy angolellenes háborút kirobbantani. Miután Anglia zúzta szét Németország gazdasági és tengeri hatalmát, európai szövetségesként elsősorban a németek jöhetnek számításba.”
Trebitsch tevékeny szerepet vállal a Kuomintang megszervezésében. Majd Vu Pei-fu, az egyik helyi katonai diktátor tanácsadója lesz, s megpróbál számára Európában pénzügyi támogatókat szerezni. Később átáll Vu Pei-fu ellenfeléhez, Csang Cso-lin marsallhoz. 1925-ben aztán Trebitsch otthagyja Kínát, s a Fülöp-szigetekre utazik.
„- Kissé egyhangú vidék – magyarázta vidáman az igazi Trebitsch – de kellemes, üdítő séta.”
A fülöp-szigeteki kiruccanás után jött Ceylon, azaz a mai Srí Lanka. Itt a változatosság kedvéért buddhista szerzetesnek áll, s közel tizenhét éven keresztül élt nagyrészt teljes magányban egy ceyloni buddhista kolostorban. A buddhizmusban való elmélyülésében valószínűleg az is ösztökélte, hogy időközben Angliában rablógyilkosság vádjával kivégzik a fiát. Trebitsch a Csao-Kung nevet veszi fel, s az 1930-as évek vége felé megpróbálkozik a buddhizmus Európai terjesztésével.
A II. Világháború kitörése után Japán szolgálatába áll, Sanghajba utazik, és az egyik ottani rádióadó számára angolellenes műsorokat konferál. 1943-ban a China Times cikkben számol be arról, hogy Csao-Kung apát, azaz Trebitsch elhunyt. Temetésén százezernél is több ember vesz részt.
Itt még nincs vége a történetnek, mert négy évvel Trebitsch temetése után, 1947-ben a Reuters hírügynökség egyik riportere arról számol be, hogy egy tibeti kolostorban találkozott valakivel, aki azt állította magáról, hogy ő Trebitsch… Rejtői fordulat, de mi más is ihletne egy olyan remek, s kalandokban bővelkedő életpálya lezárásához, mint amilyen az igazi Trebitsché volt.
