Az én Amerikám

Hegedűs Péter, Ausztráliába szakadt magyar filmrendező megpróbálkozik vele, hogy a gyermeki naivitás bájos nézőpontját felhasználva az egyszeri, a külvilág híreit makacsul nem követő, hétköznapi ember számára is érthetővé tegye, mi zajlik a tengeren túl, és tulajdonképpen mi ma Amerika, és mi a szerepe ma a világban.

Szerző: | 2011. november 30. | Hozzászólások kikapcsolva

Ez többé-kevésbé sikerül is, ugyanakkor nem a terv szerint halad minden.

Közbeszól az élet, és végül Az én Amerikám című film nem az lesz, mint aminek előre el lett tervezve, szerencsénkre. A Michael Moore-os, oknyomozós, naivan pimasz kérdéseket feltevős, apró csúsztatásokkal operálós rendszerkritikus film helyett valami mást kapunk, valami érdekesebbet. A film ugyanis végül dokumentumfilmből egyfajta dokumentarista szerzői játékfilm lesz, és végül inkább alkotójáról, és annak egyfajta felnövéstörténetéről szól.

A film éppen ezért több részre, „epizódra” osztható. Az első epizód a rendező gyerekkorában kialakult kapcsolatáról szól Amerikáról. A ’80-as éveket, illetve a ’90-es évek elejét fémjelző amerikai akciófilmek hatására a kis Péterben kialakult egyfajta kép az Egyesült Államokról, amely megvédi a gyengéket, és megbünteti a rosszakat, ennek a korszaknak pedig a két legnagyobb akciósztárja, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger volt, így hát ők lettek a példaképei. A gyerekkor illúziói, vagy azoknak lerombolja jópofa animált betétekkel vannak prezentálva, amik talán a film legjobb jelenetei. Ez a film kiindulópontja.

Ezután láthatjuk, felnőttként hogyan omlik le ez a világkép, hogyan szembesül a valósággal hősünk, húgán keresztül sikerül bemutatnia, hogy a gazdasági válságnak hála hogyan válhat az amerikai álom rémálommá. Majd kis fülkét építve úgy dönt, körbejárja a világot, videókamerájával üzeneteket rögzítve, hogy majd eljuttassa azokat Barack Obamának. Elutazik Kínába, Iránba, Kenyába, fülkéjével útba veszi „két hazáját”, Magyarországot, és Ausztráliát is, eközben számtalan érdekes történettel, emberrel ismerkedünk meg. Végül pedig eljutunk a konklúzióig, vagyis Amerika képtelen megoldani még a saját problémáit is, nemhogy másét, így ahelyett, hogy várnánk a segítséget, oldjuk meg a saját problémáinkat.

A filmnek vannak hibái, ezek az „epizódok” miatt a film csapongóvá válik, kevésbé összeszedetté, és kissé talán szétfolyik. Ugyanakkor, hibái ellenére kiváló szórakozás, és ajánlom megtekintésre, mivel érdekes témákat vet fel, és dolgoz fel több-kevesebb sikerrel, összességében pedig egy bájos film az egyéni felelősségvállalásról. Szóval ha tehetitek, üljetek be a magyarhangya valamelyik vetítésére.

Hozzászólás nem engedélyezett.

Trackback: link < hivatkozás címének másolása