Fura figura a Barcelona és a francia válogatott védője, már a születési időpontjával sem áll konszenzusban a világ, egyes források szerint az 1979. év júliusának 11. napján, míg mások szerint ugyanezen év szeptemberének 11. napján látta meg a napvilágot, de mindenképpen Lyonban. A Barca honlapja mindenesetre az utóbbi időpontot javasolja. Pályafutását lyoni ifi csapatokban kezdte, de a francia élvonalban már a Monaco színeiben debütált, 2000 szeptemberében. Itt két évet töltött el, aztán elvitte a Lille, míg 2004-ben visszakerült nevelőjéhez, a Lyonhoz, ahol három év alatt három bajnoki címet zsebelhetett be. 2007 őszén igazolta le a Barcelona, ahol minden létező klubkupát megnyert, és a mai napig itt is játszik, bár éppen mostanában merült föl, hogy nem hosszabbít, de aztán lehet hogy most mégis. A válogatottban a 2004-es Eb után mutatkozott be, alapembere volt a 2006-os ezüstérmes csapatnak, illetve játszott a 2008-as Eb-n, és a 2010-es Vb-n is, amelyeken a francia csapat már kevésbé villogott (csoportkörbeli kiesések). Az őt előhúzó Domenech kapitány távozott, de oszlopos tag már Blanc kapitánykodása (OFF: nem bírom megállni, hogy ne írjam le: a szövegszerkesztő aláhúzta az előbbi szót, és azt javasolja helyette, hogy kapitánykofása. Mondja már meg nekem valaki, hogy az mi.) idején is, jelenleg összesen 59 válogatottságnál tart, gólt még nem szerzett.

Pályafutása emlékezetes pillanatai is inkább a válogatotthoz köthetőek. 2006-ban a döntő után ő belőtte a maga tizenegyesét, ám Trezeguet hibázott, maradt az ezüst. 2008-ban az olasz-francia párharc már eleve a csoportból való továbbjutásért zajlott, Abidalt, aki alapjáraton balhátvéd, a kapitány középen játszatta, ki is állították, de legalább összehozott egy tizenegyest, a gallok kihullottak. 2010-ben már eleve középen számoltak vele, de akkor is kiestek. Az emlékezetes zendülésnek mellékszereplője, mint aki Henry-val és Evrával írásban állt ki Anelka mellett Domenech-kel szemben.

Ennyit a bemutatásról, mégiscsak az idei év volna a lényeg. Ami Abidalt tekintve elsőre eszébe jut az embernek az az, hogy mit is keres ezen a listán. Bár a Barca jelenleg a földgolyó legjobb csapata, és nyolc tagja is felfért, azért nem Abidal az, aki színezi a játékot. A jelölés inkább szól az ember, mintsem a futballista minőségének. Tavasszal daganatot találtak a májában, március 17-én megműtötték, a pályafutása forgott kockán. A műtét sikeres volt, hatalmas kitartással felépült, és csodával határos módon végigjátszotta május 28-án a Manchester United elleni BL-döntőt. A csapat tagjai rárakták a csapatkapitányi karszalagot is, így elsőként emelhette fel a trófeát a Wembley-ben. Az új idényben eddig 9 bajnokin játszott, meg még pár kupamérkőzésen, összesen 16-szor, tehát egyáltalán nem kirobbanthatatlan. A listán mégis ott van. Mivel igen kicsi az esély rá, hogy megkapná az elismerést, azt hiszem jól is van ez így.