Aki érdekelt gazdasági ügyekben, vagy esetleg van külföldi valutára szóló követelése vagy kötelezettsége, az utóbbi hetekben bizonyára idegeskedve figyeli az árfolyamok napi változását. Márpedig az árfolyamok változnak, naponta vagy akár óránként is több forinttal. Gazdasági szakemberek (és persze a kormány pénzügyesei) magyarázzák időről időre, hogy miért is szárnyal az euró, a dollár, svájci frank, japán jen… szóval mitől gyengül a forint a többi valutához képest.

A különböző országok eltérő nemzeti valutákkal rendelkeznek, ezért a nemzetközi forgalom a nemzeti valuták egymásra való átváltását igényli. Azt a valutát, amit át tudunk váltani egy másik ország fizetőeszközére, konvertibilis valutának nevezzük, a valutaárfolyamon pedig egy külföldi valuta hazai valutában kifejezett árát értjük.

Magyarországon a valuták árfolyamát az euró árfolyama határozza meg, ugyanis a forint értéke a valutakosárhoz kötött, abban meg 2000. január 1-je óta csak az euró található meg. Ily módon ha az euró ára robban… robban minden valuta árfolyama. Hazánkban 2008. február 26-tól a forint szabadon lebegő. Ám ahhoz, hogy beléphessünk az eurózónába, be kéne vezetünk az ERM-II-es árfolyamrendszert (2001 és 2008 között már létezett ilyen Magyarországon). Az ERM-II lényege, hogy a csatlakozáskor megállapítanak egy középparitást a valutának, és ahhoz képest ± 15%-t mozdulhat el. (Például ha tudjuk, hogy az euró árfolyama 285 forint, akkor a minimális ára 242,25 forint lehet, a maximális 327,75 forint.) Ám az ERM árfolyamrendszer hibái már két év alatt elérték a magyar gazdaságot, így mind a Nemzetközi Valutaalap, mind magyar közgazdászok azt tanácsolták, térjünk vissza a lebegő árfolyamos valutarendszerhez. (Az eurozónához való csatlakozás előtt két évet el kell tölteni ERM-II-ben.)

A lebegő árfolyamos valutarendszer lényege, hogy a jegybank tudatosan nem avatkozik bele az árfolyam mozgásába. Az árfolyamot a gazdasági szereplők (egyének, háztartások, vállalkozások, állam és szervezetei) külföldi valuta iránti kereslete és kínálata határozza meg.

A keresletet ezen belül az áruimportőrök (behozatal) és tőkeexportőrök (kivitel) kereslete határozza meg. Azt mindenki tudja (ennek korát éljük most) hogy ha növekedik egy valuta árfolyama (tehát leértékelődik a hazai valuta – forint), akkor az megdrágítja a hazai gazdasági szereplők számára a külföldi árukat és a külföldi tőkebefektetési lehetőségeket. Ezáltal csökken az áruimport és a tőkeexport, tehát csökken a valutakereslet is.

A valuta árának csökkenése viszont éppen ellenkezőleg, növeli a valutakeresletet. Olcsóbbá teszi a gazdasági szereplők számára a külföldi árukat és tőkebefektetési lehetőségeket, növekszik az áruimport és a tőkeexport, emiatt növekszik a valutakereslet.

A valutakeresletet tehát csak mi, gazdasági szereplők határozhatjuk meg, na meg az adott valuta ára, és hogy azon az áron az adott gazdasági mekkora kereslettel lép fel.

A valutakínálat éppen ellentétes folyamat, az áruexportőrök (kivitel) és a tőkeimportőrök (behozatal) kínálata határozza meg. Ha a valuta árfolyama nő, az ösztönzi az árukivitelt és a tőkeimportot, jobban megéri árut vásárolni és tőkét befektetni, hiszen a valutájukért a kereskedők több forintot kaphatnak. Az árfolyam csökkenése azonban hátrányosan érinti ezen gazdasági tevékenységeket. Az áruexportőrök és tőkeimportőrök a valutájukért kevesebb hazai valutát kaphatnak, csökken a valutakínálat. A piac mozgása tehát valamelyik gazdasági szereplőnek hasznot hoz, valamelyik meg tömegestül veszíti el a pénzét. Csak az a kérdés, az adott embernek a piac mely szegletében van érdekeltsége.

Nézzük, mi az az egyensúly! Az egyensúlyi árfolyam az lenne, amikor a valutakereslet egyenlő a valutakínálattal, tehát minden egyes eladásra felajánlott valuta vételi szándékra talál. Nincs kielégítetlen valuta utáni kereslet, és nincs üres pénztárcákat találó valutakínálat.

Az egyensúly egyik feltétele: Áruexport + Tőkeimport = Áruimport + Tőkeexport.

Ha az adott valuta piaci árfolyama nagyobb, mint az egyensúlyi ár, akkor túlkínálat alakul ki, ha a piaci árfolyam alacsonyabb, túlkereslet lép fel.

Láthatjuk tehát, hogy az euro árfolyamát szinte kizárólag a hazai gazdasági szereplők kereskedési kedve, és a külföldiek befektetési kedve határozza meg. Mit tehet az állam, hogy felértékelődjön a forint? Hát… először is növelni kéne a külföldi megítélést, máshogyan nem megy. Közemberek nem fognak több valutát venni, csak azért mert sokba kerül. Sőt: inkább eladják, amijük még esetleg van, hogy az árfolyamon nyerjenek valamit. De venni… nos, venni csak az vesz, akinek nagyon muszáj.

Például mert devizában adósodtak el…