Juazeiro-ban született 1983. május 6-án, nem messze egy Uauá nevű helytől (aminek egyébként semmi jelentősége, de tetszik a neve). Daniel – akkor még csak ezen a művésznéven futott – első állomása a Juzeiro SC volt. Hamarosan – a létszámát tekintve – a Juzeiroéhoz hasonló magyar rajongótáborral bíró Esportivo Clube Bahia figyelt fel rá, és 2001-ben szerződtette az akkor tizenhét éves focistát.
Danielnek hamarosan sikerült bejátszania magát a patinás klub kezdő tizenegyébe. A Bahia a brazil hagyományoknak megfelelően több regionális tornában is érdekelt volt.
Hogy ezt a dolgot kicsit tisztába tegyük, engedtessék meg egy kis kitérő a brazil bajnokságok útvesztőiben: a brazil állami labdarúgó-bajnokságok Brazília minden egyes államában megrendezett, az országos Campeonato Brasileiro Série A-hoz hasonló labdarúgó-bajnokságok. Ezek fontosság szempontjából közel egy szinten állnak az országos küzdelemmel és eredetileg azért jöttek létre, hogy a csapatoknak ne kelljen akár több 100 kilométert is megtenniük egy-egy mérkőzéshez. A bajnokságok győztesei, valamint pár államban az ezüstérmes csapatok is, kvalifikálják magukat a brazil kupába.
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen a Bahia részt vett a Campeonato Nordeste nevű sorozatban is, így az állami bajnokságban nem szerepelt, hanem helyette egy úgynevezett szuperbajnokságban játszott a legjobb bahiai klubokkal.
Világos? Ha nem az se baj, hagyjuk is magunk mögött a brazil bajnokságok kuszagubancos útvesztőit. (Aki szeretne elmélyülni a témában, az itt megteheti.)
A lényeg, hogy Danielre országos szinten is felfigyeltek, és 2003 januárjában meghívót kapott az U20-as kontinensviadalon szereplő brazil válogatottba, ahol ő számított az első számú jobbhátvédnek. Mivel a keretben akadt még egy Daniel, ezért mindketten kibővítették művésznevüket: a Porto Alegre-i Internacional középpályásából Daniel Carvalho lett, a Bahia jobbhátvédje pedig innentől kezdve Daniel Alvesként rohangált a pályákon.
A korosztályos Copa Américán remekül játszott, beválasztották a torna álomcsapatába, ráadásul ezen a viadalon már az európai játékos megfigyelők is bőszen jegyzeteltek. (A brazilok másodikak lettek az argentinok mögött.) Bő egy héttel a torna után Daniel Alves immáron európai légiósként feszíthetett: a spanyol Sevilla FC szerződtette.
Először csak kölcsönbe, ám látva remek teljesítményét végleg megvásárolták. Kezdetben inkább jobb szélsőként szerepelt, ám idővel hátrébb került egy sorral és jobb bekként riogatta a csatárokat és gyakran a kapusokat is. Első gólját a Sevilla színeiben a Real Madrid ellen szerezte. A brazil focista helye a kezdő tizenegyben hamarosan veszélybe került egy fiatal, saját nevelésű spanyol, bizonyos Sergio Ramos feltűnésével. Alves többször is a kispadra szorult, illetve megint jobbszélsőként vetették be.
Ebben az időben az Egyesült Arab Emírségekben sorra kerülő U20-as vébén a világbajnoki cím mellett begyűjtötte a torna harmadik legjobb játékosának járó trófeát is. (A legjobbnak a házigazdák csatárát, Ismael Matart választották, pedig az arabok a negyeddöntőben búcsúztak… itt egy kis stiklit orrantok.)
Miután 2005 nyarán Sergio Ramost klubja eladta a Real Madridnak, Alves visszakerült a védelem jobb oldalára. Hogy ki a jobb közülük, azóta is viták nemes tárgyát képezik a realbarca fanatikok között.
Ramos Vs Dani Alves:
A 2005-2006-os idény hozta meg számára a nagy áttörést, ami természetesen összefügg a Sevilla akkori kiváló szereplésével. Az andalúzok a bajnokságban rendkívül látványosan futballozva sokáig harcban álltak a BL-t érő negyedik helyért. Az végül nem jött össze, de az ötödik pozíció is előrelépést jelentett, az UEFA-kupában pedig valósággal szárnyaltak. Alvest az egész sorozat legjobb játékosának választották. Ugyanúgy, ahogy a Barca elleni Szuperkupa meccsen, amikor a BL győztest csapták meg 3-0-al. Ebben kulcsszerepe volt hősünknek, aki tökéletesen kapcsolta ki honfitársát, Ronaldinhót.
Időközben Daniel a spanyol állampolgárságot is megkapta, így annak a lehetősége is felmerült, hogy a hispán válogatottban szerepeljen. Luis Aragonés legalábbis szívesen látta volna csapatában. Az örök mókamatyi focista válaszként sárga-pirosra, vagyis a spanyol zászló színeire festette haját, amiről később nevetve azt állította, hogy ő piros-fehér frizurát szeretett volna (a Sevilla FC színei), de a fodrász becsapta. A spanyol válogatottság lehetősége 2006 októberében végleg elszállt, miután Ecuador ellen bemutatkozott a Selecaóban.
Az andalúz gárda végül „csak” harmadik lett a pontvadászatban, de ezzel is kiharcolta a BL indulás jogát, miközben az UEFA-kupában megvédte címét, amire nagyon régen nem volt példa. Alves abban az időben nagyon kapós volt az átigazolási piacon, sokáig úgy tűnt, hogy a Chelsea játékosa lesz, ám azon a nyáron nem sikerült nyélbe ütni az üzletet, s még egy évig maradt.
Sokszor nyilatkozta, hogy Spanyolországban képzeli el jövőjét, s ennek rendje és módja szerint bejelentkezett érte a Real Madrid és a Barcelona is. Kisebb-nagyobb hercehurca után végül Katalóniában kötött ki, 29 + 6 millió euró fejében. Távozása előtt azért leszögezte, hogy még szeretne a Sevillában játszani és meg is könnyezte, hogy el kell hagynia Andalúziát.
A Barca számára ez volt az eddigi legdrágább hátvédigazolás, de nem bánták meg, mert Daniel Alves villámgyorsan közönség kedvenc lett a Nou Camp-ban látványos, hasznos játéka és vidámsága miatt:
Játéktudása mellett egy kis csibészségért sem megy a szomszédba: ha úgy adódik a helyzet, gond nélkül eljátssza, hogy szabálytalankodtak vele szemben, tovább dühítve az ellenfelet. Csibészség, írtam, de ez persze inkább ellenszenvest is jelenthet. Remek példa erre az egyik legnagyobb alakításáról készült videó (Az más kérdés, hogy Pepének már a szándékért is járt a piros):
Imádom, ahogy veszekednek a stúdióban!
Az alábbi videóban Dani Alves elmondja a tutit: mit csinál, mit cselekszik a profi jobb hátvéd. Még a sevillai korszakból:
Látszik, mennyire odavan a trófeákért (a sasszemek a háttérben fellelhetik a magyar vonatkozást is!):
Dani Alves egy remek és szimpatikus hátvéd, aki méltó folytatója a Cafú, Roberto Carlos brazil sormintának, de egyelőre nem elég jó, hogy megszorongassa a támadó szekciós zsonglőröket. De nem is hiszem, hogy nagyon bántaná a dolog. Vidám fiú ő az Aranylabda nélkül is.
