Anyám minden alkalomra süteményt hoz. Legyen az születésnap, karácsony, évforduló, vagy egy átlagos hétvége, amikor én és An meghívjuk őt egy ebédre. Néha meg-megtekertem egy cigarettát majd elszipákoltam, vagy kinyitottam a napi hírújságot, el-elolvasgattam egy részletecskét valamelyik érdekes cikkből, de nem tudtam másra koncentrálni csak Anra.
Édesanyámat hívtam fel, hátha ötletet tud adni, vajon hol lehet, de ő csak megvetően kérdezett vissza: mi az, hogy nem tudom. Közölte azt, amit szinte minden adandó alkalommal elmond nekem, hogy ideje lenne már megnevelnem ezt a lányt, megtanítani az életre és igenis itt az ideje, hogy ő főzze a vasárnapi csirkepörköltet. Idegességemben a mosogatóhoz léptem, kezembe vettem a szivacsot, átáztattam vízzel, rápöttyintettem a mosogatószerből, és mosogatni kezdtem. Mindig a tányérokkal kezdem, először a laposokkal, majd a mélyekkel, utána jönnek az edények, ezeket követik a poharak – először a bögrék és csak szigorúan utánuk az üvegek-, és legvégül az evőeszközök. Remek stratégiám van a mosogatáshoz, de mindig gondot okoz, hova sorolható be egy citromfacsaró, vagy a sajtreszelő, úgyhogy ezeket a legvégére hagyom. An sose tudta megérteni, milyen fontos a rend és a rendszeresség. Egyszer mikor kénytelen volt ő maga kimosni a mosatlant, mert én épp piacon válogattam ki a legszebb zöldségeket az ebédhez, egy mosásba tette a piros kockás ingemet, az ő törtfehér blúzával, majd kérdően nézett, mikor meglátta a rózsaszín foltos változatát kedvenc ruhadarabjának.
Mikor végeztem az utoljára hagyott merőkanál- subickolással, megtöröltem kezemet, és elindultam a hálószoba felé, hogy átöltözzem valami itthoni, kényelmesebb ruhába. Aznapi öltözékemet összehajtogattam, majd elindultam a szennyeskosár felé, amikor szememet bántani kezdte egy aránytalanul letépett cetli, hanyagul az ágyra dobva. A papírdarabkára An írt egy rövid és lényegre törő üzenetet, miszerint elhagyott. Pár másodperc alatt teljesen lesápadtam, nagy ürességet éreztem az agyamban, majd hirtelen minden gondolat egyszerre rohangált a fejemben. Gyors léptekkel mentem a telefonhoz, majd megint anyámat hívtam, és közöltem vele a mai nap igencsak váratlan eseményét, ő pedig ugyanúgy csak dadogott bele a kagylóba.
Máig keresem a miértet, és biztos vagyok benne, hogy egyszer megtalálom, szembejön velem az utcán, én pedig magabiztosan elé lépek. Ő mozdulni sem tud majd, és megkérdezem, nem tud majd elmenni válasz nélkül, mert nem engedem, csak akkor, ha mindent elmondott legapróbb részlettől az eseményt alakító tényezőkig, a mosogatóban hagyott pörköltszaftos hófehér porcelán tányéron át, a falról lekopott vakolatig.
Az írás nagyon jó, de engem felháborít, hogy az üvegpoharakat hagyod a végére. Evőeszköz-üvegpohár-bögre-műanyagedény-vasedény a helyes sorrend!
Fontosak ezek az apró részletek. Ha megígéred, hogy megpróbálsz jobban figyelni erre, elmagyarázom egy négytagú család mosott ruháinak helyes rendszerben történő kiteregetését is, különös tekintettel a műanyag ruhaszárító csipeszek színére!
(A feleségem szerint Asperger-szindrómám van, egyébként. Gyógyíthatatlan, de legalább a fentieken túl semmilyen problémát nem okoz.)
Az üvegpohár mosását előbb végezni, mint a többiét, erkölcsileg helytelen: az üvegpoharaknak törékeny lelkük van, ha a szárítón ráfektetsz egy bögrét, vagy akár egy vasedényt, a pohár nem tűri és magába folytott bánata egyszer csak bosszúként tör majd ki belőle. Ezt jól jegyezzd meg és alkalmazd, ha nem akarsz forradalmat a mosógató szélén. Köszönöm.
Ez is egy érv. De én ütköztetve fogom a saját mosogatómban, és vagy meglesz a Higgs-bozon, vagy én tévedtem.
A kvantimfizika tényeivel nehéz vitába szállni, ezt vésd eszedbe! :)
Nagyon ott vagy.
Én Is várom a következőt. Tetszik ez a rejtett irónia
Persze, hogy írj, Brunnea!
Ha jól érzékelem, egyelőre a minél szenvtelenebb stílus kialakításánál tartasz, ami nem baj, bármerre alakulhat még.
A közhelyszerű kliséket azért kerüld szerintem, találj ki helyettük sajátot és lassacskán összeáll az egyéni stílus (csak példaként: üresség az agyban, gyors léptek, de sorolhatnám).
És természetesen n e m csesztetés, leszólás stb. céljából írtam, éppen ellenkezőleg!
Nem írnék semmit, ha nem látnám értelmét, tehát nem sértődsz meg remélhetőleg
.
A képet egyébként te választottad, vagy a szerkik? Meg a rovatot, ahol végül megjelentettek?
Nagyon jó, hogy ezek szerint a szerk. egy tagja, Serendepity biztosan olvas kommenteket.
Sőt, látom, hogy Brunnea előző írásához maga Safranyn is kommentelt, de erre ugye Brunnea nevére kattintva az előző posztnál lehet csak rálelni, mert a főoldalon a kommentek gyűjtőszónál csak az utolsó 5-8 látható.
Fiúk, ha ismertek esetleg IT-s zseniket, megoldhatnák az interaktivitás problémáját valahogy, ha már újszerűség meg minden… :)
Egyébként egyetértek Safranyn: nem kérdés, hogy része az életünknek az IT eceterá és kapcsolt részei. Csak nem gondolom, hogy ilyen arányban, mint az nálatok az oldalon teret kap.
Előbb-utóbb rálel valaki egy programra, ami cimkék alapján millió új “cikket” generál már meglevőkből, már csak azt kell kitalálni, hogy az eredeti egy mondat hogy és mint keletkezik…-D
Szóval kedves Safra, Neked is: nem csesztetés, ha ír valaki valami kritizálót, vagy annak tűnőt, egyszerűen örültem (volna) valami tényleges újdonságnak, ami akár ti is lehettetek volna, de egyelőre nem látom – az alapok lerakásán túl -, hogy lesz-e valaha is legalább fele-fele arány az agy vs szív, vagy, hogy stílszerű legyek, a hardver kontra szoftver viszonylatban az oldalon, de az ötlet amúgy önmagában zseniális lehet(ne). Még össze is jöhet.
Salinas River, eszem ágában sem volt megsértődni, sőt örültem, hogy ezt is olvastad, remélem a továbbiakban is így lesz. Ami a közhelyes képeket illeti,mindenképp megfogadom a tanácsot, több oldalról is mondták már. Képeket nem én választom, az valamelyik ügyes szerkesztő műve, én nem tudok hozzá illőt találni és meglepődtem mindkét cikknél, hogy milyen találókat képesek előszedni. A rovatokat sem én intézem, és még sok más dolguk lehet, egy ilyen egyszerűnek látszó cikkel, nyilván rengeteg más okból kell várni akár több napot egy cikk megjelenésével. Logikus, hogy azt aktuál hírek nem kerülhetnek ki napokkal később ésatöbbi. Küldj be te is egy cikket és félig-meddig érthető lesz. :-)))
Igen, végre! Csatlakozom az előttem szólókhoz (az első cikked kapcsán). A jövőben szívesen olvasnék tőled hasonló írásokat. Az oldalnak pont ilyen jellegű vérfrissítésre van szüksége! Gratula. :)