A Moammer Kadhafi által csak patkányoknak nevezett forradalmárok 2011. október 20-án elfogták őt Szurt városában. Röviddel később a bukott diktátort tisztázatlan körülmények között megölték. A lázadók ideiglenes miniszterelnöke szerint az ezredes elfogása során csaknem életveszélyes sérüléseket szenvedett, ezért el akarták szállítani a helyszínről. Tűzpárbaj alakult ki hívei és a forradalmárok között, melyben halálos lövés érte.
Az internetre azonban több mobiltelefonos videofelvétel is felkerült, amelyek a diktátor utolsó perceiről készültek. Ezek és a helyszíni beszámolók alapján több nyugati sajtótermék azt valószínűsíti, hogy Kadhafit az őt elfogó forradalmárok bántalmazták, majd a zűrzavarban lelőtték.
Holtteste szinte azonnal „látványossággá” vált. A diktátor hulláját Miszuráta város bevásárlóközpontjának egy fagyasztójában tárolták. Sorok álltak azért, hogy megnézhessék, sőt fényképezkedhessenek vele.
Két hónappal ezelőtt, 2011 augusztusában a forradalmárok előretörése után Kadhafi lányának, Aisha Kadhafi elhagyott házában élvezi a medencét a nép:
2011 áprilisa: Kadhafi Tripoli utcáit járja, megmutatja magát híveinek és a világnak. Egy kis PR tevékenység a fővárosban:
Körülbelül nyolc hónappal halála előtt, 2011 februárjában, a felkelés kitörése után kijelentette, hogy mindhalálig küzdeni fog. „A forradalom vezetője én vagyok, az is maradok, az utolsó töltényig. Hogyan lehetne forradalmat indítani ellenem?” – mondta akkor Kadhafi, aki szerint a felkelők „kábítószerrel befolyásolt csőcselék”, „az utcákon rohangászó patkányok”, illetve a Líbia rontására törő „nemzetközi összeesküvés” zsoldosai.
„Mi a kérdés?” Egy bizarr BBC interjú kezdete, amikor Tripoli még Kadhafi kezén volt…
„Engem mindenki szeret!”
2010-ben Rómában még azzal keltett feltűnést, hogy egy olasz modellügynökségtől 200 fiatal, csinos nőt rendelt, akiknek aztán az iszlámról tartott előadást. Javasolta nekik, hogy térjenek át az iszlámra, mert „hamarosan az iszlám lesz egész Európa vallása”. (Ezt egyébként megüzente a pápának is.)
Az előadása után minden hölgyet megajándékozott egy-egy Koránnal. (Állítólag három nő még a helyszínen jelezte, hogy áttérne.) Az esemény után elégedetten és magabiztosan jósolta az iszlám előretörését Európában: „[...]nyilvánvaló jelek vannak arra, hogy Allah győzelmet ad Európában az iszlám számára, kard, ágyúk és hódítás nélkül. Az 50 millió európai muzulmán néhány évtizeden belül muzulmánná változtatja az egész kontinenst.” – nyilatkozta az Al-Dzsazírának.
Jó barátságban volt Silvio Berlusconival, aki saját bevallása szerint Kadhafitól tanulta a szexbotrányok során hírhedtté vált bunga-bunga partik szervezését.
Amikor Berlusconi még tárt karokkal várta őt:
A líbiai vezetőt Nicolas Sarkozy francia elnök háromnapos hivatalos állami látogatásra hívta meg Párizsba. Kadhafi azonban közölte, hogy 400 fős kíséretével együtt két hétig kíván maradni, mert kedveli Franciaországot. A diplomáciai katasztrófát végül sikerült elhárítani, miután Sarkozy felajánlotta, hogy öt napon keresztül Párizs minden nappali és éjszakai látványossága a líbiai vendégek rendelkezésére áll.
2008-as moszkvai látogatása:
Egy korábbi, 2005-ös házi videó, amely Kadhafi emberibb arcát mutatja. Életében hét fia és egy leánya született. A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentésekben Kadhafi családját csak úgy emlegetik, mint egy céget: Gaddafi Incorporated (Egyesült Kadhafiak). Otthon, családjával:
Amíg tehette 40 szűzlányból álló testőrséget tartott maga körül. A bevethető hölgyeket az „Amazonok Gárdája” adja, amely 500 fegyveres harcra kiképzett szűzből állt:
A vezérnek furcsa és általában nagyon „meredek” bejelentenivalói voltak. Egyszer kifejtette, hogy „külföldi hadseregek” (nem részletezte pontosan kiket ért a kifejezés alatt) felelősek a H1N1 vírus okozta járványért, továbbá javasolta, hogy Izrael és a palesztinok egy közös országot hozzanak létre, Izratina néven.
2003 előtt egyetlen ismert vezető volt, aki ellátogatott Líbiába, a szankciók ellenére: Nelson Mandela dél-afrikai elnök 1997-ben találkozott Kadhafival. Az üdvözlés látványosra sikeredett:
Hivatalosan semmilyen címet vagy tisztséget sem viselt, de míg hatalmon volt, szokásos megnevezése a kormány rendelkezéseiben és a sajtóban Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Vezére vagy a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója. Hiába volt azonban ilyen szép hosszú neve, néha – nagy lelkesedésükben –, még hívei sem hagyták kibontakozni.
Az általa végrehajtott puccstól kezdve hatalma, idővel korlátlanná vált az országban, ahol szinte kötelező olvasmány lett a vezető testvér bölcsességeit tartalmazó Zöld Könyv. Kadhafi előszeretettel olvasott fel belőle, amely – szerinte legalábbis – választ ad a társadalom minden megoldatlan kérdésére. Sokak szerint azonban főleg égbekiáltó badarságok találhatóak benne. (Néhány idézet a Mao Vörös könyvére hajazó Zöld könyvből)
Kadhafi a hetvenes években állami szintre emelte a terrorizmus támogatását, a PFSZ-től kezdve az Ír Forradalmi Hadseregen át a Fekete Szeptemberig. A líbiai ügynökök legvéresebb akciója a PAN-AM légitársaság utasszállítójának felrobbantása volt. A Londonból New Yorkba tartó gép 1988. december 21-én, három nappal karácsony előtt a skóciai Lockerbie városára zuhant.
2003 augusztusában Líbia hivatalosan is vállalta a felelősséget Lockerbie-ért, és 2,7 milliárd dolláros (a 270 áldozat családjának egyenként 10 millió dollár) kártérítés fizetésébe egyezett bele. Ennek végül csak 80 %-át utalták át.
Ronald Reagan a „Közel-Kelet őrültjének” (néhány forrás szerint „Közel-Kelet veszett kutyájának”) nevezte a líbiai vezetőt és miután egyértelművé vált Kadhafi szerepe a berlini merényletben, elrendelte a teljes olajembargót Líbia ellen (ebben a nyugat-európai országok nem követték) és engedélyt ad az El Dorado Canyon hadműveletre. 200 harci gép légitámadást intéz Tripoli és Bengázi ellen.
„Gondolt már arra, hogy ez Önnel is megtörténhet?” Egy 1976-os BBC riport a líbiai politikai foglyokról:
Pénzelte az 1972-es müncheni olimpián az izraeli sportolók ellen végrehajtott Fekete Szeptember mészárlását és az amerikai katonák által látogatott berlini diszkó felrobbantását 1986-ban, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt.
1972, Müncheni Olimpia:
Kadhafi ideje 1969. szeptember 1-jén jött el, amikor Líbia addigi uralkodója Idrisz király Törökországba utazott gyógykezelésre.
Az akkor századosi rangban lévő Kadhafi vértelen puccsal egy nap alatt megdöntötte a monarchiát. Távollétében halálra ítéltette az uralkodót, és házi őrizetbe vetette a király fiát. Idrisz egyébként jó egészségben 94 éves koráig élt száműzetésben, Londonban.
Új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Hatalmas összegeket költött a hadsereg fejlesztésére, és kiutasított minden olasz „gyarmatosítót” az országból.
Példaképének Gamal Abden-Nasszert, a szomszédos Egyiptom elnökét tekintette, akinek jelszavai és céljai között szerepelt az arab egység megteremtése.
Kadhafi fiatalon:
Líbia hatvan éve, 1951-ben lett független és körülbelül ötven éve találtak hatalmas olajkészleteket az országban. Csak remélni tudjuk, hogy népére szebb idők várnak, mint az elmúlt fél évszázadban jutott ki nekik.
Forrás: BBC, CNN, atv
