Vezérünk Áldott Jobbkeze (Matolcsy György, ki lenne más) szerint az adórendszeren áll vagy bukik egy ország gazdaságának a sorsa, és a nyugati liberális demokráciák még nem állnak készen arra, hogy ebben a versenyben részt vegyenek.

Más szóval az a fránya Nyugat már megint haldoklik, ami nagyon megnyugtató is lenne (kárörömügyileg persze), a gond azonban az, hogy mi is ott fekszünk mellettük, a másik ágyon, és bár nem vagyunk éppen jó állapotban, azért mi bőszen kiabáljuk a nagyvilágba, hogy hű, de jól vagyunk, és hogy köszi, de nem kérünk a segítségből, mi majd magunk kezeljük a problémát. Kell a francnak az IMF-infúzió, meg tudunk mi dögleni a saját magunktól is.

Azt sem tagadom, hogy lassan már úgy vagyok a magyar adórendszerrel, mint Móricka a pinával: mindenről ez jut az eszembe. Hiszen a csodálatosan kivitelezett magyar adórendszernek hála (amely a legversenyképesebb lesz majd egyszer Európában, ha megérjük), a kormány kénytelen zsákszámra hozni az új adókat és felemelni az áfát, hogy valahogy életben tudja tartani az országot és a gazdaságot. Még ezer szerencse, hogy a választások körül arról beszéltek, hogy túl sok a kisadó, és emiatt nagy a bürokrácia, és ezért elviselhetetlenek a terhek. De hát kiderült, hogy ezt nem kell figyelembe venni, mert az csak egy választás volt.

Azonban a magyar gazdaságpolitika egén felragyogott egy fénysugár, mikor is Bölcs Vezérünk elmondta a parlamentben, hogy ő tudja azt nagyon jól, hogy a magyarok aránylag keveset keresnek, és hogy nehezen élnek meg a bérükből, de ezt lehet korrigálni, mégpedig a minimálbér megemelésével. Erre kontrázott rá ma a Vezér Ékes Hangú Kobzosa (Szijjártó Péter, ha esetleg valaki nem tudná), hogy bizony ez így van, és tessék körbenézni Európában, hogy milyen magasak a minimálbérek. Rögtön példát is hozott: „Szlovéniában 220 ezer, Lengyelországban 103 ezer forint átszámítva ez az összeg”. Arról azonban nem kaptunk információt, hogy Európában mennyivel magasabbak a bérek, de ennek bárki utána nézhet, ha kedve van hozzá.

Azt is tudjuk most már (és ezt is Vezérünk mondta el), hogy tényleg nincs megszorítás, azonban szerencsére most már megtudtuk ennek a szónak az újmagyar megfelelőjét is, ami nem más, mint a szoktatás. Ez persze sokkal jobban hangzik, rögtön kiskutyának is éreztem magam, aki akkor is csóválja a farkát, ha ütik, mert mit lehet tudni. Azonban ha a Vezérnek nem hinnénk (de miért kételkednénk benne), akkor az ő hű kobzosa rögtön példát is mondott a megszorításra: „az a megszorítás, ami Romániában van, ahol 15 százalékkal csökkent a közalkalmazottak bére, 25 százalékkal pedig a nyugdíjak. Ezzel szemben Magyarországon minimálbér-emelésre került sor”. Remélem, hogy lassan világosodik már az elménk.

Azonban valahol megint félrementek a dolgok, mert ott fent, magasan nyilván úgy képzelik, hogy ha nő a minimálbér, akkor azzal azonos mértékben nőnek a bérek is, hiszen így lenne logikus, ugye. Azonban félve mondom, hogy ez csak az ő kis fejükben van így, mert a minimálbér további emelésével maximum azt a kétes elsőséget szerezhetjük meg, hogy nálunk dolgozik a legtöbb minimálbéres (bár azt hiszem, hogy jelen pillanatban sem állunk rosszul ebben a versenyben).

Talán bennem van a hiba, de nekem minden év végén, mikor a költségvetés vitája zajlik, az a régi vicc jut eszembe, hogy a következő év átmeneti év lesz: igaz, hogy rosszabbul élünk, mint tavaly, viszont jobban fogunk élni, mint jövőre.