Drága, jó Hoffmann Rózsa, tudom, hogy nincs szüksége Önnek arra, hogy pont én védjem meg az ön közoktatási (elnézést, köznevelési) törvénytervezetét, de azt kell látnom, hogy Ön egyedül áll ezzel a remek koncepcióval, és még a saját kormánybéli társai is támadják. Ezt pedig nem hagyhattam szó nélkül.
Az elmúlt húsz év szocialista-liberális ámokfutása a közoktatásban mérhetetlen károkat okozott. A részletekbe nem mennék bele, akinek szeme van, az bizony látja, hogy a mai ifjúság milyen mentális és fizikai állapotban van. Ön végre kimondja azt, amit mindannyian érzünk legbelül, de nem volt elég bátorságunk hozzá.
Sokan nem értenek egyet Önnel, pedig én is úgy látom, hogy a magyar ifjúság erkölcsi és szellemi felemelésének az egyetlen útja az Ön koncepciója. Ezért is örültem neki, hogy felvetette az egész napos iskola ötletét alsó tagozatban, és hogy ezt minél hamarabb szeretné kiterjeszteni a felsőbb évfolyamokra is. Véleményem szerint a középfokú oktatásban is hasznos lenne, hiszen, bár sokan berzenkednek ettől, ez bizony a gyermek érdekeit szolgálná. Hiszen mit csinál a gyerek, mikor hazamegy? Ledobja a táskát a sarokba, és, jobb esetben, szalad a térre focizni, rosszabb esetben, és ez az általánosabb, megy a plázába, meg a haverokkal csavarogni, ahelyett, hogy otthon tanulna a másnapi órákra. Fertő, ami ma megy. Semmi nem érdekli őket, csak a számítógép, meg a buli. Nincs más céljuk az életben, mint hogy átvészeljék ezt a nyolc-tizenkét évet, nagyon figyelve arra, hogy semmit ne tanuljanak. Azonban az Ön koncepciója esélyt ad nekik arra, hogy naphosszat az iskolában üljenek, tanuljanak, okosodjanak a hozzáértő, és jól megfizetett értő pedagógus irányítása alatt. Talán első hangzásra abszurdnak tűnik az ötlet, de érdemes lenne elgondolkodni, hogy az alsó- és középfokú iskolákat bentlakásos iskolákká alakítsák át, mert a mai szülők képtelenek arra, hogy megbirkózzanak a rájuk bízott feladattal. Így azonban lenne lehetőség arra, hogy jól képzett, és minden szempontból lojális kis alattvalókat engedjünk ki az életbe. Érdemes lenne erről a forradalmi kínai kormánnyal konzultálni, bizonyára hasznos ötleteket kaphatnának.
Nagyon helyesnek tartom az iskolák állami kézből való kivételét, és egyházi iskolákká alakítását. Hiszen ki tudna többet a családi életről, és a tűzhely melegéről egy papnál? Nem is beszélve arról a hihetetlen tudásról, amellyel szintén csak ők rendelkeznek, ha a gonosz, és istentelen kinti világról van szó. Úgy gondolom, hogy az összes iskolát egyházi kezelésbe kellene adni, és ezeket is bentlakásos iskolákká kellene alakítani, az indoklásomat lásd fentebb.
Tökéletes elgondolás a versenyistállók kialakítása is. Nem baj, ha a gyerek már idejekorán megtanulja, hogy a mai világban mindenért meg kell dolgozni, és vért kell pisálni (már elnézést a szóhasználatért), ha előbbre akar jutni. Ma már nem elég a 7-8 óra, a különórák, és a korrepetálások. Ebben a mai kegyetlen világban mit ér egy 14-15 éves gyerek, ha nem beszél legalább három idegen nyelvet folyékonyan? Elveszik, elpazarolja a tehetségét és eltűnik a süllyesztőben. Nagyon helyesnek tartom a folyamatos versenyszellem fenntartását a kötelező versenyeztetéssel, hiszen nem árt, ha az az ebadta kölyök idejekorán képet kap arról, hogy mi várja őket odakint.
Úgy gondolom, hogy ez a köznevelési törvény az egyetlen esélyünk arra, hogy a magyar fiatalság felnőtté válva lépést tarthasson az új korszak kihívásaival, és szellemben és lélekben megerősödve menetelhessen egy új, és tisztább világ felé, amely utat a Forradalmi Magyar Kormány jelölt ki számunkra.
Ehhez a munkához kívánok erőt, egészséget, és maradok őszinte híve,
























Na végre!
Végre valaki ki merte mondani! Végre volt valakinek bátorsága szembeszállni a zámerikai kultúrmocsokban dagonyázó, kendtöke fáj csikken zabáló globálmultirabszolga ázalékok szirénahangjaival! (vagymiatúró)
Igenis, Veled Vagyunk Rózsika!
Csak azt felejtetted ki kedves Nemréshanemerős, hogy már az Írás is tartja: “Ki sajnálja fiától az pálczát, ellensége az az ennen fiának!”
Hol marad a testi fenyítés újbóli bevezetése?
De tulajdonképpen mi lenne, ha az egyes papok tényleg versenyeztetnék az istállójuk bentlakó diákjait? Mert erre például fogadni is lehetne. Ilyenformán: “kétesélyes a verseny, mert a kis Brendon ugyan kicsit húzza a bal lábát, de még így is a futam toronymagas esélyese, hacsak a tegnapi töviskoszorús penitencián Dzseniferke be nem biflázta végre a másodfokú egyenletek megoldóképletét, dacára az őt ért korbácsütéseknek.” MIlyen izgalmas járási matematika-versenynek néznénk így elébe! Főleg, ha mindeközben a versenyzőket becélozva a nemzeti érzelmű kereszténydemokrata pártvezérek futóvadlövészetet is tarthatnának, ezzel is összekuszálva az esélyeket!
Touché (:
Na ez például rendben…