Andrej Tarkovszkij (1932-1986) a második világháború utáni szovjet filmrendezők egyik legnagyobbja, neve világszerte ismert. Leghíresebb filmjei a “2001 Űrodüsszeia-ra adott szovjet válasz”, a Solaris, és a filmtörténelem egyik legnagyobb mestermunkája, a Stalker.

A híres francia filmmagazin, a Cahiers du cinéma mindig az év legjobb 10 filmje közé sorolta alkotásait. Ingmar Bergman a következőket mondta róla: “Tarkovszkij számomra a világ legnagyobb filmrendezője, az, aki felfedezett egy új nyelvet, a film természetéhez méltót, mert az életet, mint egy türkörképet, mint egy álmot mutatja be”. Akira Kurosawa így nyilatkozott róla: “Tarkovszkij összes filmjét szeretem. Kedvelem a személyiségét és a munkáit. Minden egyes képkivágás a filmjeiből egy csodálatos kép önmagában is”.

Tarkovszkij 1962 és 1986 között forgatott hét nagyjátékfilmje metafizikai és spirituális témákkal foglalkoznak, a szerző teremtette félreismerhetetlen filmes stílusban. Hosszú és lassú felvételek, metaforikus képek dominálnak a filmekben, melyek nézése alatt észrevétlenül egy másik, titkokkal teli világba sodródunk, ahol a film folyása alatt önmagunkkal is szembe kerülünk, rég elfelejtett emlékek idéződnek fel bennünk, és a létezés kérdéseit éljük át egyre több és több dimenzióban. Műveit mégis a rendező érzékelteti a legtisztábban: szerinte filmet készíteni annyi, mint szobrot faragni az időből.

Természetesen nem javaslom senkinek, hogy notebookon nézzen Tarkovszkij-filmeket, és végképp nem weben streamelve, azonban az, hogy ezekhez a filmekhez ezentúl az egész bolygón bárki, bármikor hozzáférhet, feltétlenül üdvözlendő.

A YouTube-on a feliratok aktiválásához kattints a “CC”-re a videók alatt.

Iván gyermekkora
Anrej Rubljov 1. és 2. rész
Solaris
Tükör
Stalker
Nosztalgia