Forrás: streetartbp.hu

A huszonéves mikepércsi fiatal esete több gondolatot is ébreszthet a témában. Miért és mi számít pontosan rongálásnak? Művészetnek tekinthető-e a graffiti? Hol van a határ az igénytelenség és a művészet között? (Zsenit és őrültet is csak egy hajszál választ el.) A legfontosabbnak mégis az tűnhet, hogy mit kéne tenni annak érdekében, hogy az utcaművészet társadalmi megítélésén való alakítás után nagyobb teret kaphassanak az ezzel foglalkozó művészek?

A napokban a Király és a Kazinczy utca sarkán sétálva döbbenten pillantottam meg a játszótér melleti ház tűzalára festett monumentális alkotást. Üdítő látvány volt a Suppré-Neopaint munkája. De üröm az örömben: A TűzfalRehab projektjük sem ment/ megy zökkenőmentesen. Önkéntes Canossa-járásuk volt az utolsó csepp a képzeletbeli pohárban, úgy gondolom a téma figyelmet érdemel. Felületet, területet igényelne megannyi művészeti vállalkozás. A külföldön működő ötlet megvalósulását követő fiktív jövő pedig tanulságos hely lenne mindazok számára, akik ismerik és szeretik a street artot, de azoknak sem lenne elrettentő, akik eddig nem is hallottak (vagy nem éppen jó forrásból) erről a műfajról.

Fölkerestem három képzőművészt, Stark Attilát, Budha Tamást és Sharkot, valamint a StreetArtMagyarul blogot vezető Heszky Andrást, hogy legyenek segítségemre a legálfalakkal kapcsolatban. Kíváncsi voltam arra, hogyan látják a helyzetet az érem másik oldaláról.

Hány legálfalról tudtok Budapesten, hányról vidéken?

Heszky András: Amiről tudok az a budapesti filatorigáti legálfal. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy az utóbbi egy évben több programszerű festés is történt Magyarországon; a Gödör klubban (graffiti jam), vagy a nemzetközi Write4Gold graffiti verseny, amely már többedszerre áll meg Budapesten, Miskolcon is volt verseny (Big Up graffiti battle), és ha jól emlékszem tavasszal az Almássy téri Szabadidőközpontban rendezték meg a színvonalas Legal War 2 Graffitii Stylebattle-t.

Stark Attila: Én kettőről-háromról tudok összesen. De a legtöbbnél nem vagyok biztos abban, melyik számít valójában legálnak.

Shark: A Filatorigáton lévőt ismerem, meg az Etele tériről olvastam a neten.

Budha Tamás: Budapesten tudtommal egy ilyen fal van, ami ’93 óta működik a Filatorigátnál. De van több hasonló titulusú fal, ami nem kimondottan legálfal, de megtűrt rajta a graffiti. Ilyenek például a metrópalánkok. Vannak még az úgynevezett féllegálfalak, amikor szórakozóhelyek biztosítanak felületeket festéshez. A vidéki nagyvárosokban (Miskolc, Szolnok) általában megálmodják, hogy az ilyen kezdeményezésekkel vissza lehet szorítani a tagelést. De ez persze illúzió.

Mi a leglényegesebb különbség a külföldi és az itthoni helyzetet illetően?

Heszky András: Ha a külföldi street art változatosságát keressük itthon, nem fogunk sikerrel járni. Külföldön rengetek sok egyedi technikával rendelkező street art művész van, és ez a sokszínűség sajnos nem jellemző még a nagyobb magyarországi városokra sem. Ami van, stencilek, matricák, többségében jók, de hiányolok egy áttörést, amely Párizsban, Londonban, Berlinben, Olaszországban és Belgiumban is megtörtént. A budapesti Dob utca például a tökéletes bizonyítéka annak, hogy van még min javítani. Az utca szinte kiállításnak tűnhet a járókelők számára; tele van ragasztva mindennel, és azt a benyomást kelti, mintha oda kötelessége lenne mindenkinek előállni a saját street art-jával. Ilyen értelemben megpróbáljuk kihagyni a kiállítás-szerű “elszigetelődés” felé vezető útból a szélesebb körű nyomhagyás, a kiterjedt munkásság bizonyos stádiumait. A híres külföldi street art művészeknél ez nem hogy része volt a sikernek, de egyenesen záloga. A hazai graffitisek, egyébként, merem állítani, világszínvonvalon teljesítenek.

Forrás: streetartbp.hu

Stark Attila: Látványos a különbség. Persze van, ahol a helyzet hasonló, de jópár helyen láttam, hogy nem fukarkodnak a legálfalakkal, ha az például egy iskolának, vagy éppen építkezésnek a fala. Ott egyébként a munkák is sokkal szebbek, változatosabbak, szabadabbak.

Shark: Sajnos nálunk nagyon sok az úgynevezett Tag-er, akiknek a munkája nem igazán nevezhető művészinek. Természetesen külföldön is vannak bőven, viszont sokkal több olyan alkotó van, aki Piece-ket csinál ráadásul kevésbé félnek attól, hogy elkapják őket, ezért is jóval merészebb helyre kerülnek fel munkáik. Az itthoni graffitiről egyébként pozitív véleményem van, szerintem az olyan jellegű megmozdulásokban vagyunk lemaradva, amiket anno a Magyar Kétfarkú Kutya Párt csinált.

Budha Tamás: Berlinben van egy-két legálfal, Prágában elég sok van és ott csak hétvégén lehet festeni, illetve Californiában, de ott előjegyzés kell hozzá. Viszont onnantól kezdve, hogy munka előtt be kell jelentened, hogy ki vagy, hol laksz, a hiteles graffitisek nem fognak ezeken a falakon festeni, mivel innentől kezdve bármit csinálsz, elő tudnak téged venni. A legálfalnak az lenne a lényege, hogy sokan lássák és minél nagyobb legyen. Például a bécsi legálfal, az konkrétan majdnem az egész Dunapart. Pont itt, Bécsben van is egy térkép, aminek köszönhetően elmehetsz, megnézheted az ilyen alkotásokat. Tehát ott turisztikai látványosságot is csinálnak belőle.

Mi a személyes véleményetek erről a kérdésről? Hasznos, kivitelezhető vagy teljesen felesleges?

Stark Attila: A legálfal-jelenség elterjesztése szerintem hasznos és nagyon könnyen kivitelezhető lenne, emellett sokat változtatna a street art művészek megítélésén. De gondolom pont ez utóbbi miatt nem nagyon történik semmi.

Shark: Hasznosnak, mindenképp hasznos, de akik legálisan szeretnének festeni, azok megtalálják rá  a módot, a többiek meg direkt nem legálfalra festenek.

Budha Tamás: Fontos, hogy legyenek ilyen felületek, de ezek igazából mondvacsinált dolgok. A graffiti megállítása az nem a legálfalak legalizálásával történik. Ez igazából egy jó hivatkozási alap, hogy mivel lehetne visszaszorítani ezt az egész szubkultúrát. Bizonyos szempontból van rá szükség, de emiatt hiszi azt a nagy többség, hogy a graffiti pusztán szép, jó és színes – persze ez így is van – de az egész szubkultúrát nem ez fogja össze, nem az a lényeg, hogy hány legálfal van a városban.