Ha egy mondatban akarjuk összefoglalni az egyre bénábbnak tűnő Jobb kéz eredeti elméletét, akkor az valahogy így hangzik: a hiány elengedésével és a gazdagoknál több pénzt hagyó egykulcsos adóval felpörgetjük a belső fogyasztást, ettől aztán pannon puma iramban kinőjük a hiányt, Európa majd utánunk kullog. A két „motor” közül először a hiány elengedését kellett kikapcsolni, mert José Manuel Barroso, Brüsszel vezénylő tábornoka összehúzta a szemöldökét. Azóta a kormány legfőbb gazdasági célkitűzése éppen a hiány 3 százalék alatt tartása, csak soha nem vallják be 180 fokos fordulatot.
Most pedig ledőlt a másik nagy fülkeforradalmi totem, az egykulcsos adó is, mert pillanatok alatt kiderült, hogy az ígéretek és a papagájkommandó mantrázása ellenére mégsem jár mindenki jól. Sőt a többség nagyon rosszul jár, félő volt tehát, hogy ez nem tesz jót a Párt népszerűségének, ezért végül kihátráltak az eddig istenített terv mögül.
Persze az Agit prop szemlélet nem engedi most sem az irányváltás elismerését, ezért aztán nálunk lesz a világon először olyan „egykulcsos” adó, amelynek sávosan két kulcsa van. Amely úgy „arányos”, hogy progresszív. Nem kell ahhoz, újbeszél értelmező szótár, hogy értsük: magyarul valójában adó az „átmeneti hozzájárulás”, amit a legújabb tervek szerint a 202 ezer forint fölött keresőkre rónak, hogy abból fedezzék azok kompenzálását, akiknek az egykulcsos adó bevezetése jövedelemkiesést okoz.
Részleteket persze még nem tudni, a Nemzetgazdasági minisztériumban még keresik a számokat.
Azt nem közölték, mennyi lesz a felső sávban az adó, vagyis a „hozzájárulás”, és meddig szedik. Mert az csak duma, hogy addig, amíg van, aki rosszul jár az egykulcsossal. Akkor ugyanis örökké. A részleteket még ezután dolgozzák ki, jövő szerdán kerülnek a kormány elé. Szijjártó Péter délután azt mondta, valójában arról van szó, hogy 202 ezer forint felett mégsem vezetik ki most rögtön a félszuperbruttót.
Azt is bejelentették, hogy a minimálbért 92 ezer forintra akarják „emelni” januártól, a szakképesítéssel rendelkezők úgynevezett garantált bérminimumát pedig a mostani 94 ezerről 108 ezer forintra. Valójában ez a munkavállaló szempontjából nem emelés, sőt. Hiába nő a bruttó, vagyis a munkáltató terhe nagyjából 18, illetve 15 százalékkal, a munkavállaló zsebébe ezzel csak annyi pénz kerül nettóban, mint az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírás megszüntetése nélkül kerülne. Nominálisan annyi, mint most. Ehhez jön azonban az infláció, ami a Jobb kéz tervei szerint 4,2 százalék lesz, de hajlandó vagyok nagy összegbe fogadni, hogy ennél azért magasabb lesz. Vagyis ez így – az adó változások és a „béremelés” egyenlegeként – legalább 4,2 százalékos reálbér csökkenés.
Miközben hatalmas terhet raknak a vállalkozások vállára, fizessenek ők a kormány hülyeségéért! Jó nagy saller a versenyképességnek meg a munkahelyek megtartásának. Ne feledjük, több ágazatban alig magasabb az átlagos kereset, mint a javasolt minimálbér! Ehhez jön még a kormány által javasolt 5 százalékos további béremelés, aminek nyilván nincs realitása egy leálló gazdaságban. Ahol a növekedés éppen nulla, a fogyasztás pedig a legfrissebb adatok szerint is stagnál.
Örülhetünk persze, hogy ha kényszerből is, de a Kedves Vezető és Jobb keze elkanyarodik a “tankönyvszerűen megvalósíthatatlan” gazdaságpolitikától és megpróbál tenni valamit. Legalább visszatáncolni a szakadék széléről. A baj csak az, hogy tettünk egy felesleges kitérőt, ami milliárdokba került és szétzilálta a maradék bizalmat. Az adórendszer bonyolultabb lesz, mint volt, a söralátét, amire ráfér, nyilván lepedőnyi. A munkavállalónak az adóhivatalban jeleznie kell, ha mindezek ellenére rosszul járt és nyilatkoznia, hogy isten bizony nem kap feketén jövedelmet, ha kompenzációt akar kérni az államtól. Lehet sorba állni, mint a nyugdíj einstandnál.
Arról nem is beszélve, hogy egyszerűbb és jobb lett volna hagyni a Bajnai-kormány által elfogadott progresszív adózást, amely 5 millió forint éves jövedelem felett vezette be a magasabb sávot, míg a mostani kormány aránytalanul alacsonyan, 2,42 milliónál húzza meg a határt, vagyis az átlagos, vagy kevéssel magasabb keresetűeket is sújtja.
Ne feledjük, a Kedves Vezető még hétfőn is azt mondta, hogy az egykulcsos adóról „valószínűleg” kétharmados törvényt fogadnak el. Vagyis megpróbálják bebetonozni. Azt állította, hogy az egykulcsos adó „arányos”, sőt azt is kifejtette, hogy „az országot többek között a bonyolult progresszív adózás tette tönkre, mert munka-, család- és vállalkozás ellenes”. Ezt most a kormányfő személyes bullshit generátora, Szijjártó Péter is megismételte, már azután, hogy a kormány átváltott a kétkulcsos „egykulcsosra”. Mintha mi sem történt volna, azt hajtogatta, hogy a kormánynak “esze ágában sincs” visszatérni a többkulcsos, progresszív adórendszerhez. A kabinet az egykulcsos, arányos adórendszer kiteljesítésének útján megy tovább.
Európa rajtunk röhög, ez az év nagy pofára esése, az epic fail kategória győztes produkciója.
























Azt hozzátenném, hogy a trackback-elt Oszkó féle írásban is szerepel, hogy a szuperbruttó, adójóváírás megtartásával ugyan, de 2011-re a 17%-os alsó adósávot 5 millióról 15-re emelték volna…