Az a bizonyos költségvetési lyuk, amit zömmel az elhibázott matolcsysta gazdaságpolitikának, az egykulcsos személyi jövedelemadónak, meg a növekedés leállásának köszönhetünk, az idén a kormány szerint csak 100 milliárdos, de jövőre a szakértők szerint alsó hangon is 1.000.000.000.000, azaz ezermilliárd forintra hízik. Brutális!
Erre mit jelent be pártunk és kormányunk vezérkara? Hogy találtak 90-100 milliárdot. Na jó, az idei gond meg van oldva, de mi lesz jövőre? Ebből csak mintegy 10 milliárd, a jövedéki adók, főleg a dieselolaj jövedéki adójának növelése az, ami jövőre is hat – szakértők szerint ebből 50-60 milliárd jöhet be 2012-ben az egész évben. Most ne is azt firtassuk, hogy milyen hatással lesz a szállítás drágítása az egész gazdaságra, hanem vegyük tudomásul: ez semmire sem elég. A többi idei „talált pénz” ugyanis egyszeri bevétel, például az államosított magán nyugdíj-megtakarítások részét képező külföldi részvények hozama.
A Kedves Vezető nagy büszkén bejelentette, hogy mivel jó nagy (a Nemzeti Bank mai közleménye szerint 37,554 milliárd eurós) devizatartalékunk van, ebből fizetünk vissza lejáró hiteleket és ezzel máris jelentősen csökken az államadósság, újabb csatát nyerünk a háborúban. Hurrá! Csak az a baj, hogy ez nem több látványgazdálkodásnál. Könyvelési trükknél.
Mert miért is ekkora a devizatartalékunk? Azért mert az előző kormányok, részben az IMF kölcsönből, részben államkötvények eladásából több mint kétszeresére növelték a devizatartalékot a válság idején, hogy ezzel növeljék a vészhelyzetben gyorsan bevethető tartalékokat, az ország biztonságát. Talán még az is megkockáztatható, hogy az IMF hitel alacsony kamata részben meg is térült azzal, hogy így nem ugrott meg annyira az ország hiteleinek kockázati felára a piacon. Annak, hogy a válság alatt jelentősen megnőtt az államadósság, főleg ez volt az oka, vagyis a pénzt nem elverték, hanem bespájzolták.
Ha most a tartaléknak félrerakott IMF hitelt, vagy az államkötvényekért kapott pénz megőrzött részét elkezdik más hitelek törlesztésére fordítani, akkor csak papíron, a költségvetés és az államadósság számaiban változtatnak érdemben a helyzeten, igazából csak az állam egyik zsebéből a másikba rakják át a pénzt, pontosabban a tartozást.
Ha én kiveszem a fiókból vagy a párnából a baráti kölcsönből félrerakott dugi pénzem és befizetem belőle az aktuális sárga csekkeket a postán, akkor állíthatom, hogy most már több pénzem van? Vagy hogy most már kevesebb a tartozásom? Nevetséges!
Hol maradtak a strukturális reformok, azok a döntések, amiktől valóban javulhat a gazdaság helyzete? A jobbik eset, ha titokban van erre valami terv, csak agit prop megfontolásból nem beszélnek róla. A rosszabb – és az előzmények ismeretében a valószínűbb – változat, hogy mindenféle értelmes koncepció nélkül, csodára várva megyünk neki a kutya nehéznek ígérkező 2012-es évnek.
