Pedig állítólag alaposan felkészültek: akciófilmekből! Megvolt a terepfelmérés, a paróka, a sityak és a fegyvernek látszó gázpisztoly. Eddig minden pöpec volt, de amint a tettek mezejére léptek, az akció átment burleszkbe: Sz. István a saját Wartburgjával vitte társát a postára. Illedelmesen beálltak az ügyfélparkolóba és behatoltak az intézménybe. A Wartburg tulaj, kezében a gázpisztollyal, Montecucolli híres mondását némiképp kiegészítve csak annyit mondott: „Pénzt, pénzt, pénzt!”. Nyilván nem a szavak embere, van ilyen. Ráadásul ezt a kis óhajt is bizonytalanul ejtette ki, mert a postai alkalmazottak nem csináltak maguk alá, ellenben csak megszánták őket 200 ezer forinttal.

István és József bepattantak a Wartburgba, ami nem indult pöccre. Így még Marika néni a járókerettel is fel tudta írni a rendszámukat. Hőseink talányos okokból kifolyólag a Dunához hajtottak, onnan pedig már kevésbé titokzatos módon hazafelé vették az irányt. A Wartburg azonban nem így gondolta, és a tököli börtön előtt végleg lerobbant. Ezt a ritmusérzéket! Mit volt mit tenni, József elment segítségért. Addig István várakozó álláspontra helyezkedett. Szépen bevárta a rendőröket, akik kedvesen jelezték neki, hogy a tragaccsal, amiben éppen ül, raboltak. Istvánnak ez már sok volt és előállt a farbával, miszerint ő a bandita…

„Sajnálom és szégyellem magam” – mormolta csütörtökön a bíróságon aztán. A bíró kevesebb büntetést rótt a két botcsinálta rablóra, mint amit a törvény minimálisan előír (10-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható ez a bűncselekmény). „A vádlottak makulátlan előéletűek, így egy kisebb büntetéssel is el lehet érni a célt. Ha többet szabtam volna ki, az megtorló jellegű lett volna” – tette hozzá a bíró.

Az indoklásban elhangzott, hogy a másodrendű vádlott azért kapott a társáénál nagyobb büntetést, mert ő fenyegette meg gázpisztollyal a postásokat. Az ítélet nem jogerős.