Rögtön azután, hogy Európa motorjává váltunk, Budapest a kultúra európai fővárosa, Magyarország pedig kulturális középhatalom lesz, tudtuk meg a minap. Ugyanakkor motorok helyett konflisok, ergó lószar fogja borítani az Andrássy utat.

Ezt így, együtt kívánja megvalósítani a bohócügyi kulturálisállamtitkárság, bizonyos szőcsgéza. Ezt a posztot egyébként régen miniszteri szintre delegálták, de a jelek szerint mostanában elég oda egy vicces kis mikulás is: ahhoz ugyanis nyilván nem kell miniszteri jóváhagyás, hogy erről-arról időnként hülyeséget beszéljen egy kis szakállas muki. Ez a szakállas muki tehát most éppen az Andrássy utat álmodta tele a hülyeségeivel, és álmát múzeumokkal, valamint lószarral való egyenletes behintéssel érezte feltétlenül megvalósíthatónak.

A kultúra egyébként, ha már szóba került, köszöni szépen, de szintén le van szarva. A színházak lassan mind elfoglalva (felkészül: Alföldy), film nem készül, és most már Kína is tudja, mi az a csodaszarvas. De nem is csoda: a kultúrára ugyanis nem nagyon van értelme extraadót kivetni, de még meghatározni sem nagyon lehet, hogy mi is legyen az. Vagyis az még menne, a meghatározás, azt nem lehet viszont parancsba adni, hogy a kultúra egyes szereplői (ilyen írók, piktorok, egyéb csepűrágók) szerint mi is az. Mert addig rendben van, hogy írók, írjatok remekműveket, de hogy mi is az a remekmű, vagy hogy mitől lesz valami remek egyáltalán, és hogy az mitől van, hogy nem lószar lesz: hát azt bizony nem lehet kétharmados egyéni képviselői törvényjavaslatban meghatározni. Ahhoz még a lázárjani se elég okos fiú. Pedig azt aztán a valami, annak még a fiának is svejcifrankban mérik az értékét! Az meg csak többet ér, mint ez az egész kultúra nevű fos, akkor meg minek.  Már a kultúra minek. Lázárjaninak meg pláne minek.

szőcsgéza

Ellenben a szőcsgéza. Ez ilyen kulturális izé, egy ilyen költő egyébként, mivel verseket ír – hát, most mit mondjunk, olyanokat, amilyeneket. Na de erről a szőcsről tudni kell azért, hogy nem ma kezdte az ipart – már ami az ipari mennyiségű hülyeségbeszélést illeti, hiszen a versírást tulajdonképpen nem tudom, igazából elkezdte-e. A hülyeségbeszélést vélhetően ő közvetlenül azután találta ki, amikor azt, hogy ő most már biztos okos is, hiszen államtitkár. Ekkor történt, hogy azzal vétette észre magát, hogy egy laza mozdulattal simán összekeverte a finnugor nyelvtörténetet a magyar őstörténettel. Tudni kell, hogy ez nem csak az ő hibája: régi kehe ez a félművelt jobboldali tahóknak, nem is érdemes róla beszélni, de azért annyit mondjunk el, hogy nagyjából az a veleje, hogy a Habsburgok addig kényszerítették ránk, derék török haramiákra, hogy halzabáló finnek vagyunk, míg el nem hitte az Akadémiáig mindenki. Az egésznek persze semmi értelme: kétségtelen tény ugyanis, hogy a magyar nyelv halzabáló finnugor eredettel rendelkezik, valamint kétségtelen tény, hogy a magyar nép a Kárpát-medencébe már lovas-török népként érkezett. Mindeközben nyilván eleinte rengeteg halat zabált, később viszont áttért a kumiszra, valamint szagolta a lószart. (Ízlés dolga: a döglött halszagnál az se jobb.) És közben rendületlenül vartyogott tovább. Finnugorul, még hozzá.

Talán emiatt, plusz amiatt, hogy hogy a döglött halak Andrássy-útra terelése akadályokba ütközik, van tehát most szőcsünk szerint az, hogy inkább konflisok fognak járni a Belváros szívében. A konflisokat meg lovak húzzák, akik, mint tudjuk, szarnak is. Ez fontos, mármint nem az, hogy szarjanak, hanem az, hogy a konflissal egész Budáig hajtassunk, ahol a milliárdokért felújított a Várba mozgólépcsőn fogunk felkaptatni – gondolom, miután EU-konform kínai lábtörlőbe töröltük a lószaros rámáscsizmát. És ez, sőt, körülbelül ennyi a véleménye a kormányzatnak a kultúráról. Plusz hogy az ország, sőt a nemzet színházaiban évente egyszer legalább meg legyen rendezve mondjuk a mágnásmiska.

Ez egyébként arról szól, hogy egy egyszerű, lószarból éppen hogy kivakart lovászlegényt a főnöke utasítja, hogy mágnásnak adja ki magát. A végén ugyan persze lelepleződik a bunkója, ám addig is seregnyi bonyodalmat okoz és mulatságosnál mulatságosabb helyzetekbe keveredik.

Mindenesetre ennek a szőcsnek, mint láttuk, egyelőre csak annyi gondja támadt, hogy finnugorok vagyunk, a mágnásság (még) nem foglalkoztatja. Örüljünk ennek. Higgyük el: tudná ő fokozni.