Gáspár Laci szövegírója például különösen nagy mestere az épp csak nem érthető lírai daloknak. A Kikötők című remekmű első néhány sora például igazi csemege lehet bármely nyelvésznek:
Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás
Lépjünk túl azon az apróságon, hogy az éjszaka szóra ugyanúgy rímelne a “kék hada”, vagy a “mély dala” – így esetleg lenne értelme a mondatnak – vagy a sokkal drámaibb “vérszaga”, ami nem rontana az eredeti értelmetlenségen, viszont legalább lenne fogalmunk arról, miért nem tud a költő aludni. A valódi mondanivaló és a nyelvtani szerkezet teljes szépségében a második két sorban vész el végképp. Micsoda szerencse, hogy ezután rögtön jön a refrén, és jótékonyan elfeledtet mindent!
A Sosem vagy egyedül című dalban Laci szövegírója drámai oldalát és filmes műveltségét egyszerre villantja fel, mindezt két sorban:
Te vagy a kéz, ami nyúl kezem után,
és hajnalban hazakísér.
Nincs ennél szebb kép egy igazi Addams Family-rajongó számára: a még sötét utcán andalogni kora reggel, miközben egy kéz kocog hűségesen a nyomunkban. Milyen romantikus!
Persze ha az ember szerelmes, furcsa dolgokra képes. Például a rózsaszín felhőcskék között bolyongva eltéved a saját maga szerkesztette mondatokban… talán ez mentség lehet a Back II Black számára, mikor azt éneklik szívet tépő őszinteséggel:
Úgy vártalak, mint még soha,
soha senkit még nem
Kedves magyartanárok, ha szeretnétek egy egész zokogó hetedik osztályt látni, röpdolgozatban elemeztessétek ezt a mondatot, de mindenképpen kérjetek ágrajzot is! Megéri.
Vannak bizonyos szavak, amik nélkül szinte nem létezik romantikus sláger, íme néhány példa: éj, szerelem, vágy, szenvedély, álom, szív… ezeket tetszőleges sorrendbe rakva máris eladható művet kapunk. Ha tanácstalanok vagyunk, a legegyszerűbb találomra kihúzni őket egy kalapból, felragasztani egy papírra, néhány igével és kötőszóval kiegészíteni, és hetekig vezethetjük a slágerlistákat például ezzel a refrénnel:
Vándor!
Szíved rég a vágytól ég.
szabad éjben útra kél.
Nevét őrzi még talán
a szenvedély.
Ha van egy kis szerencsénk, senki nem áll neki kibogozni, hogy tulajdonképpen minek a micsodáját is őrzi kicsoda.
Ha mindezek után sincs ötletünk, hogyan készítsünk slágerszöveget házilag, bízzuk magunkat az ösztöneinkre, és használjuk az évszaknak, a gazdasági helyzetnek vagy az egészségi állapotunknak leginkább megfelelő kifejezéseket. Nem kell aggódni, a szavak nem fognak tiltakozni, bármilyen sorrendben is kényszerítjük őket egymás mellé. Még az is lehet, hogy a végén megszeretik egymást, “mint híd a folyót”. Vagy valami ilyesmi.



















Noha egyetértek a borzalmasan igénytelen szövegek elleni kézzel-lábbal dologgal, de azért néha úgy éreztem cikkedből, hogy a lólábak itt is lógnak, a kezes példa például kis jóindulattal elmehetne pars pro toto metafórának. Mondhatnám, csinálja aki jobban tudja, de találtam már pár verset tőled, ami alapján tudom, te legalább tudod, hogyan kellene jól csinálni :)
Ettől még – és nem csak a magyar – popszakma soha nem irodalmi igényességéről volt-van-lesz híres.