Vélhetően a legrégebbi fennmaradt Hitchcock-művet a némafilm korszakból számos filmet megmentő új-zélandi mozigépész, Jack Murtagh “illegális archívumában” pihent. Ugyanis akkoriban az volt a szokás, hogy a forgalmazási engedélyek lejártával megsemmisítették a kópiákat, Murtagh azonban gyakran tojt a szabályokra, a tekercseket a kerti kamrájában rejtette el. Halála után, 1989-ben a tűzveszélyes cellulóz-nitrát kópiákat unokája, Tony Osborne küldte a filmarchívumba megőrzésre, ahol napjainkig figyelt. Az Új-Zélandi Filmarchívum munkatársai az egyik új projektjük közben találtak rá a három filmtekercsre, amely rosszul volt címkézve, ezért is tűnhetett el nyomtalanul. Az egykori forgalmazó amerikai volt, így szorulhatott háttérbe az új-zélandi filmekkel szemben.

„Ez az egyik legjelentősebb fejlemény a rendező munkásságával foglalkozó kutatók, kritikusok és rajongók emlékezete szerint” – méltatta a felfedezés jelentőségét David Sterritt, a filmkritikusok amerikai szövetségének elnöke. Hitchcock írta a forgatókönyvet, ő tervezte a díszleteket, ő vágta, de csak asszisztense volt a film rendezőjének, Graham Cutts-nak, aki szakmai féltékenységgel tekintett a feltörekvő alkotóra. “Az első három tekercs, azaz több mint a mű fele, páratlan lehetőséget kínál Hitchcock kibontakozó képi világáról és történetvezetéséről” – vélekedett Sterritt. A The White Shadow hiányzó tekercseinek holléte továbbra is rejtély.