Kritikusabb vagyok, mint az alkoholista listát összeállítók, hisz az én listámra csak azok kerülhettek föl, akik az élményükről írtak. Továbbá könnyen előrébb kerülhetett az a szerző a sorban, aki az életét tette föl arra, hogy leírja a kábítószer függőségének mivoltát.
Eredetileg top 10-es listát akartam, de olyan kritikus voltam magammal, hogy végül csak nyolc szerzőt írtam össze.

Nagyon fontos, hogy a lista nem azt kívánja bemutatni, szerintem ki a jobb író. Azt látjuk, kik azok a szerzők, akik a leginkább a kábítószerekről írtak úgy, hogy maguk is függők voltak (vagy legalább rendszeres használók). Természetesen a lista nem tükrözi a világirodalmi színteret. Azokat az írókat próbáltam bemutatni, akiket hazánkban is olvasnak.

8. Charles Baudelaire

A romlás virágai sikertelensége után menekült a szerző, többek közt hasis és ópiummámorba. Ennek az időszaknak a szüleménye a Mesterséges mennyországok.

„Azon kívül ez a remény egyfajta ördögi kör: tegyük fel egy pillanatra, hogy a hasis tehetséget ad, vagy legalábbis megnöveli azt. Ám elfelejtik, hogy a hasis természeténél fogva csökkenti az akaratot, és így azt nyújtva az egyik oldalon, amit a másikon elvesz, vagyis képzelőerőt ad anélkül, hogy annak a hasznát lehetne venni. Végül, ha olyasvalakit veszünk példának, aki elég ügyes és elég határozott ahhoz, hogy kivonja magát ez alól az alternatíva alól, egy másik végzetes, borzalmas veszélyre kell felfigyelnünk, arra, mely minden megszokás velejárója. Ugyanis valamennyi hamarosan szükségletté válik. Aki méreghez folyamodik, hogy gondolkodjék, rövidesen nem képes méreg nélkül gondolkodni. Átélhetjük e kellőképpen annak az embernek rettenetes sorsát, akinek megbénult képzelőereje nem tud működni többé hasis vagy ópium segítsége nélkül?”

7. Thomas De Quincey

Leghíresebb műve, az Egy angol ópiumevő vallomásai. Leírta, hogyan szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a „paradicsomi” látomások az ópium hatására.

„Minden erős szenvedélynek az a természete: minél tovább tart, annál inkább erősödik.”

6. Csáth Géza

Őt keveseknek kell bemutatni, ha nem is olvasott tőle valaki semmit, az Ópium című filmet valószínűleg akkor is ismeri. Legfőbb kábítószere a morfium volt.

„A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodpercóráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba. Pillanatokig időzni itt, és remegni, hogy percek múlva végképp visszaesünk oda, ahonnan elindultunk – valóban nyomorúság.”

5. Jack Kerouac

Kerouac annak ellenére, hogy nem kifejezetten a kábítószerről írt, elég előkelő helyen van. Ez annak köszönhető, hogy arról a nemzedékről írt, amelynek szerves részét képezte a kábítószerezés (és az ivás). Az ő karakterei folyton kísérleteznek drogokkal, de ez, mint természetes motívum jelenik meg. Ennek köszönhetően jellemzőbbek nála a könnyűdrogok (persze előfordulnak kemény drogok is, sűrűn).

„Mind átvonultunk tehát Larryhez, és Julien ott ült a padlón, előtte kiterített újság, azon meg (nem túl jó minőségű, de azért tűrhető Los Angeles-i) fű, abból sodort, vagy „tekert”, ahogy előző szilveszterkor mondta Jack Steen, aki most nincs itt, és miután akkor voltam először a senkiháziakkal, megkérdezte, sodorjon-e nekem is egy szálat, mire én megkérdeztem, „Minek? Majd sodrok én magamnak”, és ettől rögtön felhő vonult át az érzékeny kis pofáján satöbbi, és utált engem – …”

Toplisták:

Listverse: Top 15

Alternative reel: Top 10

Speak or forever: Top 15

Könyves Blog: Top 10