A sci-fire általában az utópisztikus társadalom a jellemző, a jövőben játszódik, valamilyen új technológiát mutat be, ami a film keletkezésekor még nem elérhető, és ezek a technológiák eredetileg arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék az emberek életét –robotokkal, mesterséges intelligenciával, amik az emberek munkáját végzik – , mindig valamilyen tudományosságra törekszik, ami inkább tudományosan fantasztikus, egy tudós ember fantáziái, vágyai.

Ezekre az utópiákra jellemző, hogy már leküzdötték a legtöbb technikai, fizikai, biológiai nehézségeket, forradalmasították az űrutazást, végre megfejtették az időutazás titkát vagy épp felvették a kapcsolatot az univerzum más élőlényeivel. A sci-fi számos alműfaja már régen kialakult, formálódott, igyekezett megújulni (hogy ne legyen annyira kiszámítható a klisék miatt), paródiák is készültek belőlük, de a műfaj keretein belül maradtak ezek az újítások, az alapsémák megmaradtak. Az Avatar melyik alműfajba sorolható be? Adott egy majdnem teljesen halott, felélt Föld, s a lakóinak energiára van szüksége (a kizsákmányolási vágy nem szűnt meg), tehát az emberi közösség utópiája elég sötéten fest, és adott egy érintetlen, lenyűgöző,még teljesen ártatlan földönkívüli világ (amely engem az őslakos indiánokéra emlékeztetett, de közben mégis teljesen más), antropomorf eszes lényekkel, a na’vikkal (akik az emberek számára egy naiv társadalmi közösség, jó kis szójáték ez –naiv na’vik), akik teljes harmóniában élnek a természettel, különös szimbiózisban élnek minden élővel, mert ezen a bolygón minden él.

Az emberek a megfelelő technikai felszereléssel eljutnak ebbe a világba, tudósok és katonák személyében, a tudósok megismerni akarják ezt az életformát, de a katonák képviseletében a Föld kormányai már is képesek lennének leigázni, kizsákmányolni ezt a megkapó világot saját önző érdekeiktől űzve, az energiaéhséget kielégíteni a legfőbb céljuk. Az emberek nem tanultak a leckéből, nem volt elég egy bolygó elpusztítása, saját otthonuk élhetetlenné tétele, készek még egy világot tönkretenni, nem foglalkozva azzal, hogy ott is van élet. Az emberek nem tisztelik az életet, a film negatív, de szerintem reális képet fest az emberiségről. A bolygó egy eddig ismeretlen, különleges ásványi anyagban gazdag (a na’vik számára szentként tisztelt), amely az embereknek egyenlő az energiával, tehát egyelőre „csak” ezt akarják az emberek elvenni a na’viktól, de ha ez sikerülne nekik, utána jönnének a fák kivágása, szántóföldek kialakítása, elvennék az őslakosok életterét, ami csak használható az emberek számára, azt elvennék tőlük. Az értékes anyag a nagy Otthonfa alatt található, a na’vik otthona alatt, tehát otthonaikból is el akarják őket űzni a gyarmatosítók.

Az emberek, hogy az idegen atmoszférájú bolygón való mozgást és a fajok közti kommunikációt megkönnyítsék, hibrid avatarokat hoznak létre, amelyeket egy-egy ember telepatikus kapcsolaton keresztül irányít. Jake Sully, a háborús veterán, aki tolószékbe kényszerült, jelentkezik a programba, s ezáltal avatárján keresztül ismét járni tud, az első alkalomkor magával ragadó az az élmény, mit jelent számára ez a szabadság. Miután közelebbről is megismeri a na’vi kultúrát, rádöbben, hogy az emberek gátlástalanul kihasználják a bolygót, és a gyarmatosítók ellen fordul a többi tudóssal együtt. Persze ebben nagy motivációs tényező, hogy beleszeret a na’vik vezetőjének lányába.

Cameronra hatással volt a Gaia-elmélet, a filmen ez tetten érhető. A Pandora bolygó olyan mintha csak J. Lovelock Gaia-elmélete elevenedne meg szemünk előtt, hisz a bolygón minden élőlény valamilyen ’lelki’ kapcsolatban áll egymással és a környezetével, legalábbis az emberek azt hiszik ez csak egy buta vallás az őslakók részéről, amennyire tisztelik az életet, egymást, az ősöket, pedig még ott az is él, aki már a mi fogalmaink szerint meghalt, az ősök is kapcsolatban állnak az utódokkal, ott röpködnek körülöttük szüntelen lelkekként. Ami nekünk Földanya, az számukra Ejva vagy Éva, istennő, a Gaia-elmélet szerint a Föld egy élőlény, több kisebb mikroorganizmusból áll (amiben mi lehetünk a rákos sejtek), s az organizmusok közt kényes az egyensúly, az egyik halálát a másiké követheti, minden mindennel összefügg.

Egy-két névválasztás, ahogy az lenni szokott nem lehet véletlen, a név sokszor kötelez, Cameron is a valláshoz, a mitológiához fordult, nincs új a nap alatt. A különös névválasztásoknak mindig oka van. Ejva, azaz Éva a Teremtő az első földi élet adójáról kapta a nevét, Éva az Ősanya, a na’vik számára pedig Ejva, az ő testéből és teremtő erejéből születtek, de ők tisztelik is szülőanyjukat. A mi Évánk bűnbe esett, talán ezért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk, mi nem lehetünk tökéletesek, hiába ettünk a Tudás Fájáról, s vagyunk okosabbak más primitív népeknél, hiába adott minden technikai feltétel, hogy az ő világukat is meghódítsuk, ők kerülnek ki győztesen (optimista, naiv mese hapyy enddel zárul), nyilakkal a tankok ellen, Ejva megsegíti őket, mert őt nem használták ki a sarjai, harmóniában élnek egymással,a természettel (az antik bölcs erényei is ezek lennének), még a haláltól sem félnek. Sajnos a valóságban mi nyertünk volna.

A Pandora név a görög mitológiából jön, Epimétheusz kíváncsi asszonya volt ő; az emberek most is ki akarták nyitni Pandora szelencéjét, hozzon bár romlást vagy áldást, s majdnem sikerült is nekik, megint nyomorúságot és betegséget hozni a világra, elsöpörni erről a bolygóról is az aranykort, hogy a na’vik is megismerjék a szenvedést, ha már nekünk fáj.

Az Avatar talán már nem is tűnik túl különlegesnek az internetes társadalomban, fórumokon, blogokban, chat-programokban gyakran használunk avatárokat, persze az eredeti jelentéséhez némileg kapcsolódva. A hinduizmusban az avatár egy Halhatatlan Lény inkarnációja (megtestesülése), vagy magáé a Legfelsőbb Lényé. A szanszkrit Avatāra szóból ered, amelynek jelentése „földreszállás”, mint ahogy rendszerint a halandó világba való leereszkedést is jelent valamilyen különleges céllal. A kifejezés elsősorban a hinduizmusban használatos, Visnu, a Megtartó inkarnációira, akit sok hindu tisztel isteneként. A dasavatara szó jelenti Visnu tíz meghatározott „nagy” inkarnációját. Az avatárok a na’vik számára is felső lényként jelennek meg, az égből jönnek, a „földre szállnak”, más alakot véve fel, mint a hindu istenek, de mi korántsem vagyunk istenek, bármennyire is szeretnék ezt egyesek. Az emberek számára az avatár csak egy eszköz önző céljaik megvalósításához.

A nagy Otthonfa és a Lélekfa is pedig egyértelmű utalás az Életfára vagy Világfára, amely minden nép mitológiájának szerves része, egyetemes szimbólum (utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra), kezdve az Édenkert Tudás Fájától a magyar ősvallás népi motívumain át (égig érő fa), Gilgames cédrusáig mindenhol megtalálható. A na’vik ragaszkodnak gyökereikhez s nem akarnak az égig törni, megelégszenek azzal, amit Ejvától kapnak. Nem olyan kíváncsi és nagyratörő népség, mint az emberiség.

Ez a film a sci-fi több alműfaját ötvözi, a megszálló, invázió-filmek ellentettje, itt mi vagyunk a földönkívüliek, mi akarunk leigázni egy másik világot, mint minden sci-fi, ez is mítosz teremtő, egy komplett világot épít fel, mutat be a maga sokszínűségében, és eddig a legrealisztikusabban (mint mondjuk a Star Trek-sorozat, vagy akár a Star wars), nem túl elragaszkodott a valóságtól a látvány, nem bántó a fantasztikum (pl. a Dologban a szereplők sem hisznek a szemüknek, azt hiszik ez csak egy vicc), egyszerre kalandfilm és fantasy (kalandfilm, mert kincskeresés is, a szereplőkre sok-sok kaland vár, a szereplő más kincset talál, mint amit keres, fantasy: erős utaltság a Gyűrűk urára a na’vik tündealakjával, a gyönyörű látványvilággal, ami mesés, mégis valóságosnak tűnik). Cameron egy komplett faunát és flórát teremtett, mindent aprólékosan eltervezett. Másrészről a film egy modern Pocahontas-történet is –persze happy enddel- két kultúra találkozása, egymásra csodálkozása, és egymásra találása a két főhős személyében, s annak beismerése, hogy az ő világuk az értékesebb.