A munka törvénykönyve tervezett módosításait a Nemzetgazdasági Minisztérium azzal indokolja, hogy lépést kell tartani a globalizálódó világgal, és a külföldi multinacionális vállalatok számára kedvező törvényi feltételeket kell teremteni. Olyanokat, hogy azok szívesen hozzák az országba a tőkéjüket. Kijelenthető, hogy eme meglátás teljesen helyénvaló, és valóban azt kívánják hazánk gazdasági érdekei, hogy minél több cég települjön be hozzánk.

Csakhogy a tervezett törvénymódosítások korántsem felelnek meg ennek a célnak. Hiszen attól, hogy jó alaposan megnyirbálják a munkavállalók jogait, és még néhány bőrréteget lenyúznak rólunk még nem fog több cég jönni az országba. Olybá tűnik továbbá, mintha a tervezett kiötlői még életükben nem dolgoztak volna, hiszen szemmel láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy már ma is milyen rosszak a munkahelyi körülmények. Azzal, amit a jogalkotók csinálnak komplett generációknak tesznek keresztbe. Elolvasva az eddig nyilvánosságra került módosítások listáját végigfut a hideg az ember hátán. Egyszerűen kész horror az, amit Nemzetgazdasági Minisztérium „géniuszai” kiötlöttek. (Alábbi dokumentumfotónkon a minisztérium géniuszai éppen a módosításról tanácskoznak, a fanfárok a kávészünet közeledtét jelzik.)

Erősebb idegzetű olvasóink részére most közzétesszük a több száz oldalt kitevő tervezet zanzásított változatát.

1. Végkielégítés:

A jövőben az elbocsájtott munkavállalók végkielégítése kevesebb lesz, mint a mostani. Nem szükséges részletezni, hogy mit jelent mindez. Egyrészt az eddiginél is rosszabb helyzetbe kerülnek azok, akiket kirúgnak a munkahelyükről, és még nehezebb lesz nekik kibekkelni azt az időszakot, amíg új állást találnak. Másrészt a cégek még az eddiginél is kevesebbet fognak vacillálni egy-egy alkalmazott elbocsájtásán, hiszen még a 30 éve munkaviszonyban álló, lapátra tett alkalmazottaik részére is csupán csak 3 havi bért kell majd kifizetni végkielégítés gyanánt. Szuper. A nagy cégek HR-igazgatói biztosan kielégülnek majd örömükben.

2. Próbaidő:

A próbaidő 3-ról 6 hónapra emelkedne. Így az éppen állást váltó és próbaidőn lévő munkavállaló most már csaknem fél évig izgulhat majd azon, hogy nem-e penderítik ki új munkahelyéről. Már jelenleg is gyakran hallani olyan történeteket, hogy egyes munkaadók azt a játékot játsszák, hogy felvesznek embereket, és a 3. hónap letelte előtt 1 nappal elküldik őket, majd felvesznek a helyükre másokat. 6 hónapos próbaidő esetén még többen fognak élni ezzel a lehetőséggel. (Felvételünkön a 6 hónapos próbaidőn lévő dolgozók láthatóak.)

3. Szabadnapok:

A jelenlegi szisztéma szerint a 25. életévüket betöltött munkavállalóknak 3 évente 1 nappal növekszik az amúgy alapból 21 napnyi éves fizetett szabadnapok száma. Az új törvény szerint a szabadnapok száma 5 évente növekedne 1 nappal. Azaz 50 éves korban a jelenlegi 30 nap helyett csak 24 nap járna. Ezzel szemben Európa boldogabbik felében, egyes országokban, már az alap szabadnapok száma is 30 nap. Úgy látszik, arrafelé a kormányok tisztában vannak azzal, hogy a kipihent dolgozó hatékonyabb munkaerő, mint a velejéig kiszipolyozott.

4. Szabadnapok a próbaidő alatt:

Az új szabályozás szerint a munkavállaló nem vehetne ki egyetlen nap szabadságot sem a 6 hónapos próbaidő alatt. Azt nem tudni, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium „jóképességű” törvényalkotói jártak-e már esetleg úgy, hogy hivatalos ügyet kellett intézniük, és ehhez szabadnapot kellett kivenniük. Márpedig fél év alatt ez előfordul párszor az emberrel. Már csak azért is, mert az állami hivatalok (NAV kirendeltségek, okmányirodák, stb..) nyitva tartása véletlenül sem úgy van kialakítva, hogy az ember el tudja intézni ügyes-bajos dolgait akár késő délután is.

5. Munkaközi szünet:

Egyes információk szerint a monitor előtt dolgozó alkalmazottakat megillető munkaközi szünetről szóló rendelkezést is módosítanák. A jelenlegi szabályozás szerint az irodai munkát végző munkavállaló 50 percenként 10 perces szünetet tarthat, megelőzendő a szem károsodását. Az új szabályozás szerint a szünetek mértéke csökkenne, és azok nem számítanának bele a rendes munkaidőbe. Magyarán a 8 órás munkaidő kibővülne. A vicces az egészben az, hogy a multicégek uralta hazánkban ritka az az eset, mint a fehér holló, hogy valaki tud élni az 50 percenként kivehető 10 perces szünet lehetőségével. A legtöbbünk örülhet annak, hogyha a sorra érkező e-mailek, és az állandóan csörgő telefonok intézése, na meg azokra az idióta céges értekezletekre való rohangászás között tud valamennyi időt szakítani a napjából arra, hogy futtában megebédeljen. Bizony mára már eltűntek a hajdanán dalban is megfogalmazott szép munkanapok:

6. Túlóra:

A napi munkaidőn felül végzett munkáért a jelenlegi szabályozás szerint 50 százalék bérpótlék jár. Azonban a törvénykönyv módosítását követően a munkáltató előírhatja, hogy a pótlék helyett, csupán szabadidőt kapjon a dolgozó. Például, hogyha egyik nap túlórázik az ember 2 órát, akkor másnap ugyanennyi idővel hamarább elmehet. Ezen módosítás ismételten tanúbizonyságot tesz arról, hogy a tervezet kiagyalóinak halvány fogalmuk sincs a jelenlegi állapotokról. A multinacionális nagyvállalatok ugyanis már eddig is ezt a szisztémát alkalmazták. A játék neve: „rugalmas munkaidő”. A lényege az, amit a törvénytervezet is tartalmaz, azaz túlórapénz nincs, ellenben hogyha egyik nap tovább kell bennmaradnod, akkor azt a plusz időt a következő munkanapok valamelyikén „lecsúszhatod”, azaz korábban hazamehetsz. Mindez nagyon szépen hangzik, csakhogy a gyakorlatban ez nem működik, hiszen hogyha az egyik napon „lecsúszod” a korábbi túlóráidat és aznap 8 óra helyett dolgozol mondjuk 6 órát, akkor simán felhalmozódik másnapra annyi munkád, hogy a következő napokon megint csak túlórázhatsz, hogy behozd a lemaradást.

Ráadásul a többségünk a saját bőrén tapasztalhatja meg nap mint nap, hogy a nagyvállalatoknál, szellemi munkakörben dolgozva nincs olyan, hogy a 8 óra letelte után szépen fogjuk a motyónkat és hazamegyünk. A cégek által elvárt napi alap munkaidő ugyanis a 8 helyett inkább 9-10 óra, és hogyha az ember jót akar magának, és hosszú távon akar a cég berkeiben maradni, egyszer-egyszer hetente még erre is ráhúz néhány órát. Ebből pedig lecsúszni a plusz időt bizony multiéknál nem nagyon illik. (Képünkön a „rugalmas munkaidő” csapdájában vergődő munkavállalók.)

7. Védettség:

A védettség intézménye megszűnik. Azaz elbocsájthatóak lesznek a szülési szabadságon lévők, és a közvetlenül nyugdíj előtt állók. No komment.

A fentiek volnának a tervezett intézkedések közül a leginkább húsbavágóak. Elgondolkodtató, hogy akik kitalálták mindezt komolyan gondolták-e, vagy csak ócska poénnak szánták és majd a törvénymódosítás szeptemberi parlamenti szavazásakor előállnak a farbával és azt mondják: „Muhaha megettétek, mindez csak blöff volt, így akartuk tönkretenni a nyaralásotokat. Jó mi? He-he-he.”

Az is meglehet azonban, hogy a hajdanán a szocializmusban már jól bevált trükk újbóli alkalmazásának szemtanúi vagyunk. Akkoriban előfordult néha, hogy egyszer-egyszer „véletlenül” kiszivárgott az, hogy nagymértékben emelkedni fog valamelyik termék, mondjuk a kávé ára. Ekkor aztán a párt közbelépett és feleakkora lett a drágulás. Majd mindenki örült, hogy az ország vezetői milyen jól végzik a dolgukat, miközben mindössze csak annyi történt, hogy előrelátó módon a valósnál kétszer nagyobb drágulást „szivárogtattak ki” az illetékesek. Talán azoktól a piaci kofáktól ered ez a trükk, akik úgy szokták csökkenteni a portékájuk árát, hogy az ártáblán a meglévő ár fölé írnak egy annál jóval nagyobbat és azt szépen áthúzzák. A vevő meg beveszi, hogy hú de olcsón jut az áruhoz.

Bízzunk benne, hogy Matolcsy miniszter úr és köre csak ez utóbbi játékot játssza, és a tervezett módosítások nem ilyen radikális formában fognak megvalósulni. Abban is reménykedjünk, hogy a módosítások zárószavazásán, majd leszáll a Parlamentbe egy angyal, igen oda, mégpedig a képviselői padsorok közé, és elborzadva az ott látott disznóóltól…

…szóval miután feldolgozza azt, ez az angyal, hogy milyen kupleráj uralkodik a széksorok közt, a képviselők több mint kétharmadával (ellenzékiekkel és kormánypártiakkal egyaránt) szépen megszavaztatja, hogy:

1. A munka törvénykönyve az ország összes munkavállalójára vonatkozik, tehát a képviselő urak és hölgyek lesznek szívesek befáradni a munkahelyükre és a padsorokat megtölteni minden olyan napon, amikor az országgyűlés ülésezik. Ne tessék távol maradni, vagy hogyha mégis akkor vegyenek ki szabadnapot, persze abból a „rengeteg” a 24-ből, ami a 30 helyett jár majd.

2. Az ország potentátjai lesznek szívesek nem újságot olvasni, iPad-ezni, eszegetni, kólázgatni a szavazások és viták alatt, hanem tessék szépen bekapcsolódni az Országgyűlés munkájába, hiszen ez is csak egy munkahely.

3. A Tisztelt Ház tagjai lehetőleg ne tartsanak túl sok szünetet, hiszen más munkavállalókat sem illeti meg az a jog, hogy csak úgy akármikor felkeljenek a helyükről és kimenjenek a büfébe.

4. Lehetőleg a képviselő Úr/Asszony ne nagyon borozgasson a parlamenti büfében, mert egy munkahelyen az tilos, és még a végén bőrgőzös mámorukban el tetszenek feledni a pártutasítást és rossz gombot tetszenek majd megnyomni a szavazás során. Aztán a tisztelt képviselők nem banánt kapnak jutalom gyanánt a pártjuk vezérürüitől, hanem egy szép nagy tockost a kis buksijukra.

5. Minden normális munkahelyen megkövetelik, hogy az ott dolgozó alkalmazottak rendet tartsanak a dolgaik között, és ügyeljenek a tisztaságra. Tessék hát ekképpen cselekedni a Tisztelt ház tagjainak is, ne pedig így:

Végezetül azon olvasóink, akik a fentiek olvasata után úgy érzik, hogy nem bírják már tovább a hazai állapotokat, és szükségük van egy kis lazulásra, kérjük álljanak fel az íróasztaluk mögül – csak fegyelmezetten – és a közös irodában helyet foglaló kollégákat ügyesen kerülgetve gyakoroljanak hülye járásokat. Ehhez segédletet nyújt a brit Hülye Járások Minisztériuma által e célra elkészített „dokumentumanyag”:

A Hülye Törvények Kormánya meg mindeközben tovább folytatja ámokfutását egészen addig, amíg az utolsó hazánkfia is el nem megy majd egy másik országba élni s munkát vállalni…