A művészi kifejezés öncélúságáról volt már szó a Gépnarancs hasábjain, a most tárgyalt alkotót azonban minél előbb szeretném elkülöníteni a köldöknézős művészektől. Géza tanulmányai elvégzése alatt (Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, MOME grafika szak), s a későbbiekben is folytonosan inspirált kreativitásról tett tanúbizonyságot alkotásaival. Mindez eljuttatta abba a helyzetbe, hogy az idáig tárgyalt alkotók közül talán ő az, aki a legtöbb érdeklődésre tarthat számot, szakmai berkekben is.

Hozzá köthető egy olyan film vizuális koncepciójának megtervezése, amit a közelmúlt legjobb, legprovokálóbb, sok szempontból igaz alkotásaként is lehetne jellemezni. A Taxidermiáról van szó. A rendkívül erős irodalmi anyag földolgozása bizony külön helyt is érdemelne az oldalon, tekintve hogy kortárs szerzőink egyik legfrappánsabb alkotójának két novellája alapján készült az adaptáció. (Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába.) Az említett mozi után részt vett az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója készítésében, ami pedig Csáth Géza szürreális-abszurd irodalmi világát próbálta beemelni a vetítőtermekbe (bár az elhatározást kevésbé sikerült megvalósítás követte). Már ebből a két földolgozásból is kitűnik: a témaválasztás roppant érdekes volta és az alkotó módszerei remekül kiegészítették egymást. A további munkákat, közreműködéseket – helyszűkében – csak fölsorolás szinten említeném. Grafikai munkák (plakáttervezés): Esőember; A 88. utca foglyai; Kupidó; Janisch Attila dvd-k díszkiadás; Boldogtalanok; Dora; Bonnie és Clyde; Othello; Sírpiknik; Figaro; Ég és nő között; Ünnep; A csoda alkonya. Színházi munkák (látványtervezés): Kupidó; Gyönyörben nincs középút; Bonnie és Clide; Hair, Oslo, Norvégia; Lear, Gyula; A testek felszínének esetleges állapotairól.

Mindezek mellett Szöllősi aktív tagja a Roham!-gárdájának, a magazin vizualitásáért rendszeresen ő felel. A színházzal, filmmel kapcsolatba hozható művekkel ellentétben (vagy párhuzamosan, ízlés dolga) fölkavaróak azon alkotásai, melyekről idáig nem esett szó. A Parti Nagy- adaptáció fő témája a preparálás, a megőrzés groteszk formája. Géza nagyrészt ezzel foglalkozik, és mégsem. Project Flesh munkacímű alkotásaihoz sertéshúst használ föl, hogy abból emberi testrészeket (főként fejeket és nemi szerveket) rakjon össze. A hasonlóság megdöbbentő, hátborzongató, ijesztő. A művészi hűvösséget, távolságtartó magatartást ellenpontozva az alkotó itt elzárt szférák határát kapargatja, aminek ténye sokakban fölháborodást eredményezhet. A dolog azonban kétoldalú, hiszen Szöllősi az anyag megmunkálásával azt mutatja meg, hogy mennyire groteszk, élettelen sokak számára – még élő formájában is – a hús, a szexus. A „használás” világa kiüresedetté, érzéketlenné tehet abban az értelemben, hogy a szexhez csak a pornó, egy meztelen nőhöz pedig legtöbbször a szexuális megalázás asszociációi köthetők.

Az alkotás ilyen módon szembemegy azzal, amit ábrázol, figyelmet ébresztve mindezzel. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy talán érdemes elgondolkodni a gondolati azonosságon, ami föllelhető Szöllősinél, a Taxidermia preparátorában és a bécsi akcionisták előadásaiban. A Roham! Galériában megrendezett Első Vér, BMZ-vel közös kiállításán is láthatunk egy „barátságosabb” performanszot.) Ő maga állította azt, hogy a testet, s leginkább a testiséget bemutató munkái arra hívják föl a figyelmet, hogy „még mindig félünk a testtől, miközben istenítjük is azt.” A viktoriánus gondolkodásból ránk maradt tabuk azok, amik arra kényszerítenek, hogy tilosnak érezzük a bizonyos dolgokról való beszédet. S ennek következményeként a tematika átcsúszik egy másik, „lenti” szférába, (trágárságok, pornográfia, hadd ne soroljam) ami ugye pont a dolog ellenkezőjét élteti, a szent helyett a profánt.

Géza honlapján megtekinthetők alkotásai, melyeknél legtöbb esetben a fent kifejtett kontextusváltás a legfőbb célja a kísérletnek. Legyen szó japán szexbabákról (Suzuka-sorozat), vagy preparált állatokról (My pets-sorozat). A megbotránkoztató képsorok befogadása közben pedig érdemes elgondolkodnunk önmagunk prüdériáján: megléte vajon valós, neveltetésből és tiszta erkölcsből adódó, avagy csak lepel, ami mentális, szexuális aberráltságainkat próbálja elfedni.