Így bizonyára senkit nem érdekel, hogy az ismert éghajlatkutató tudós, James Hanson a napokban közzé tett egy újabb riasztó tanulmányt a NASA honlapján. Hanson arra próbál rávilágítani, hogy a sarkvidéki jég olvadása nem csak a jegesmedvék számára jelent némi kényelmetlenséget és, hogy miért lenne fontos a műholdakat felhasználó kutatások finanszírozását támogatni.
Mindeközben a világ minden részéből, főként az amerikai republikánusok köréből egyre több szaktekintély csatlakozik a hasonló figyelmeztetéseket ellenzők körébe. A szkeptikusok különböző mértékben támadják a klímaváltozásra figyelmet irányítani próbálók kommunikációját. A radikálisok szerint nem érdemel tudományos erőfeszítést a kérdés. A globális felmelegedésről szóló híreket egyesek “az amerikai történelem második legnagyobb beugratásának” (hoaxának) minősítették “az állam és az egyház szétválasztása után”, továbbá az USA Környezetvédelmi Ügynökségét a Gestapóhoz hasonlították.
Pedig a számos, egyszerű összefüggés közül talán nem is annyira nehéz belátni a legegyszerűbbet: az északi-sarki jégtakaró méretének folyamatos csökkenése a sötétebb tónusú felület növekedéséhez vezet, amely egyre több napfényt képes elnyelni, így fokozva tovább a felmelegedés ütemét. Arról megoszlanak a vélemények a jégtömbök meddig lesznek képesek kitartani, a Colorado Egyetem kutatócsoportja szerint a globális felmelegedés eredményeként 2040-ig teljesen elolvad az északi-sarki jég. A jégtakaró csökkenése nem csupán földrajzi kérdés, az olvadás hat a tengeri és szárazföldi élővilágra, az időjárásra, ahogy a földlakók biztonságára is.
James Hanson által, műholdas megfigyelések alapján készített ábra azt mutatja, hogy a grönlandi és az antarktiszi jégtakarók folyamatosan veszítenek tömegükből, méretük több száz köbkilométernyit csökken évente. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a széteső jégtáblák tömegvesztesége inkább exponenciális, mint lineáris növekedést mutat. Így 10 év vagy annál is kevesebb idő alatt több méteres tengerszint-emelkedés prognosztizálható.
Mindazonáltal egy -a Psychological Science-ben- nemrég megjelent tanulmány rámutatott arra, hogy a globális felmelegedésről szóló ijesztő üzenetek ellenkező hatást válthatnak ki, vagyis az emberek szkeptikusan állnak a klímaváltozáshoz, a világvége-hangulat csak kételkedést szül. Tereljük hát tekintetünk inkább másra, amire eddig több mint 26 millió földlakó volt kíváncsi.
Szarok én a jegesmacik nyomorára! Megeszik a szegény fókicákat, rozmárkákat és ráadásul kiborogatják a kukákat is! Ronda dögök! Le velük!
(nem tudtok egy jutányos árú bundát?)
Tisztelt Gépnarancs!
Érdekelne a cikkben bemutatott teljes grafikon. Habár egyértelműen látható rajta a csökkenés és annak mértéke, engem érdekel, hogy a változás miért +750 illetve +500 gigatonnáról indul.
Az is csalóka a képben, hogy bemutatja a változás mértékét, de arról fogalmunk sincs ez a változás arányaiban mekkora.
Én személy szerint és az én magánéletemben törekszem a környezettudatos életmódra, de mégis, hogy várják el, hogy higgyenek nekik ha nem teljesen őszinték. [És itt nem arra gondolok, hogy hazudnak.]
mi a probléma a grafikonnal? elvégre pont mutatja, hogy a változás arányaiban mekkora. ki nem őszinte?