A közelmúltban Santiago város északi negyedében a polgármester holttestét találták meg a csatornában, a szemét kiszúrták, a festői Cuernavaca városkában pedig négy lefejezett férfit akasztottak ki egy híd korlátjára. Ezen a héten a texas-i El Paso határának túloldalán, Ciudad Juarezben két egyetemi hallgatót vadásztak le az utcák labirintusában, fejbe lőtték őket, a testüket pedig felgyújtották.

Mexikóban évek óta rivális bandák harcolnak az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedelem irányításának megszerzéséért, a hatóságok pedig nagyon úgy tűnik, képtelenek a rend helyreállítására. Legalábbis nem állnak nyerésre: Monterreyben 2006 és 2010 között 484-ről 954-re – tehát 97 százalékkal emelkedett a gyilkosságok száma, az elmúlt egy évben pedig csupán Juarezben több mint 100 rendőrt végeztek ki. Gyakran maguk a rendőrök a probléma forrásai, akiket lefizetnek, megfélemlítenek, vagy a drogkartellek beépített embereiként dolgoznak.

2006 óta folyik a rendőrség megtisztítása a korrupciótól, és ahová csak tudták, kivezényelték a hadsereget is. A kormány büszkén emlegeti, hogy a 35 legkeresettebb drogbáró közül 2010 végéig 17-et sikerült kiiktatni. Ennek az akciónak azonban számos hátulütője volt. Úgy tűnik ők is megfeledkeztek arról, ami nyilvánvaló, hogy az erőszak mindig további erőszakot szül. A fegyveres harc ma már nemcsak a kormányerők és a bűnözők között dúl, de a lefejezett drogkartellek között is kitört a háború egy-egy meggyengült szervezet piaci részesedésének megszerzéséért. A rivalizálás mára lényegében féktelen mészárlássá vált, tömeggyilkosságokkal, kivégzésekkel, tömegsírokkal, és lefejezésekkel.

A drogháború nem csupán Mexikó problémája. Mexikó az Egyesült Államokkal különös szimbiózisban él. Körülbelül minden nyolcadik mexikói vándorol ki az Államokba, a legtöbbször illegálisan. Az olaj aktuális árától függően az Egyesült Államok Mexikói első, vagy második legnagyobb exportbevételi forrása. Az USA-ból érkező turistákat rendszeresen megtámadják és meggyilkolják, néha a bűnözők, olykor a biztonsági erők, az elmúlt héten hatan tűntek el. Az Egyesült Államok évi 1.4 milliárd dollárral támogatja Mexikót a kábítószer-kartellek ellen folytatott küzdelemben, ugyanakkor az amerikai polgárok 20-30 milliárd dollárt költenek a Mexikóból származó illegális drogokra.

A drogbevétel többsége a Dél-Amerikában megtermelt kokain USA-felé közvetítéséből származik, de a drogtermelés is jelentős: Mexikóban állítják elő az USA-ban forgalomba kerülő metamfetamin 80 százalékát, a heroin 14 százalékát és szinte az összes marihuánát.

Mexikó az anarchia felé tart? Ahogy én látom (most éppen itt Mexikóban) erre nagyon is reális az esély.

Sokak szerint a könnyebb drogok legalizálása lenne a megoldás. A legalizáció a csempészetet törvényes üzletté transzformálná, a kábítószer-bandákat pedig többé-kevésbé normális vállalatokká. Lehet, hogy ez igaz, de sokak szerint a legalizáció  növelné a kábítószer-fogyasztást, amit nem igazán szeretnénk.

Mindazonáltal a „drogháború” immár 40 éve tart, midőn Nixon elnök 1971 június 17-én dobta be köztudatba a „war on drugs” kifejezést. Az FBI 1965 óta jegyzi a könnyű drogokkal kapcsolatos letartóztatásokat, azóta több mint 20 millió füvező amerikait, manapság pedig évente már nagyjából 1 millió embert dugnak emiatt rács mögé, ennek kb. 85-90%-át csekély mennyiségű fű birtoklásáért. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a „drogháború” csak az illegális drogkereskedelemre és a drogfogyasztásra nincs hatással: 1998-2008 között 34,5 %-kal nőtt az ópiátfogyasztás, 27 %-kal a kokainé, a fűé pedig 8,5 %-kal. A droghasználat drámaian terjed a mexikóiak körében is: az összes kábítószerfajta fogyasztása 2000 óta 52 százalékkal nőtt, ezen belül a kokain 100 százalékkal.

De vajon mikor és hogyan ér véget a háború? És vajon a földlakók még mindig egészen biztosak abban, hogy a drogozást csakis erőszakkal lehet felszámolni? Mit oldottak meg eddig a háborúk? Kik és hogyan nyertek velük? Bizonyára sokan vannak, akiket ez a játék szórakoztat és sokan vannak akiket éltet, de lényegében ez a háborúsdi is csak a hazugságról, önigazoló képmutatásról és a közpénzek arcátlan lenyúlásáról szól.