A Catfish egy 2010-es doku (ami magyar fordításban a meglepő „Harcsa” címet viseli, bár utólag ennek mondanivalójára is fény derül). A film kapcsán kétfajta véleményt tapasztaltam. Valakit a hideg ráz még a gondolatra is. Van, aki belegondol és olyan édesbús érzés járja át. Én inkább az utóbbira szavazok. A mai online világ kellős közepén mégiscsak egy hús-vér emberi történetet látunk. Igen, ilyen van! Emberek élnek így! Elítélendő? Bizonyára. Elfogadható? Saját értékrendje szerint mindenki döntse el maga. Ugyanakkor nem hiszem, hogy erkölcscsőszt kellene játszanunk. Régóta a szemem előtt lebeg, illetve a nekem visszatetsző hétköznapi helyzetekre igyekszem úgy reagálni, hogy mindig felteszem magamnak a kérdést: „Az ő helyében én mit tennék?”

Ebben az esetben különösen fontos, hogy ne lőjük le a csattanót, mert akkor elvész a varázs. Lelkes filmrajongóként persze tájékozódtam a témában. Szerencsére sikerült kikerülnöm a spoilereket és a külföldi kritikák csak még kíváncsibbá tettek. Szóval röviden és tényleg csak egy kis kedvcsinálót tálalva a filmhez…

Történetünk szerint adva van egy fiatalember, Nev Schulman, aki New York-ban fotósként tevékenykedik. Egy nap csomagot kap egy Michigan-ben élő 8 éves kislánytól, Abby Pierce-től, akiről kiderül, egy kis festő zseni és a fiú egyik fotóját örökítette meg a vásznon. Levelezés kezdődik köztük, majd Facebook barátok lesznek. Ezen a ponton páran felkaphatnánk a fejünket, mondván milyen huszonéves srác levelezik egy gyereklánnyal? De nem kell aggódni, semmilyen nabokov-i fordulat nem fog bekövetkezni. Csupán ártatlan mester tanítvány kapcsolat bontakozik ki a világhálón keresztül. A cselekmény sodrával szemtanúi leszünk, ahogy Nev szép lassan megismeri – természetesen szigorúan online – a Pierce családot. Akaratlanul is belefolyik a mindennapjaikba.

Ott van, Angela, az anyuka, Vince, az apuka… A felsorolás túl hosszú lenne, de egy kulcsszereplőt még fontos megemlíteni, ő a kislány dögös féltestvére, Megan, aki (fotók alapján) fiatal, gyönyörű és igazi művészlélek. Nem utolsó sorban felkelti a fiú érdeklődését. Időközben Nev testvére, Ariel és közös barátjuk, Henry Joost kamerával dokumentálni kezdi ennek a furán érdekes kapcsolatnak a kibontakozását. A napi kontaktust, úgy, mint telefonok (mivel az éteren keresztül is kapcsolatba lépnek egymással), részletek a hagyományos kézzel írt és virtuális levelezésekből, a csomagok (mert Abby termékeny kis Picassso). Bizarr, de működik a „Big Brother” effektus. Kívülállóként izgalomba vegyült borzongással várjuk, vajon mi lesz a végkifejlet? Bár idilli kép van kialakulóban, hiszen Nev és Megan egyre inkább egymásba gabalyodik, mégis egy váratlan fordulat hatására viharfelhők gyülekeznek… Így Nev és csapata nyakukba veszik a lábukat és nem kevés mérföldet megtéve, hívatlanul meglátogatják virtuális családjukat…

A film vegyes kritikákat kapott és garantáltan vegyes érzelmeket fog kiváltani azokból, akik megnézik. Egy biztos, a világhálóval kapcsolatos filmek taroltak a tavalyi évben (lásd Trust, The Social Network). Épp ideje volt, hogy a 21.-ik század mozgatórugója, az Internet, annak minden előnyével és hátrányával megfilmesítésre kerüljön. Ugyanakkor ne várjunk dollármilliárdos szuperprodukciót. A Catfish egy egyszerű, mégis igényes alkotás három kreatív fiatal tolmácsolásában.

A konklúzión érdemes elgondolkodni. Milyen magabiztosan mozgunk a virtuális térben, mégis mennyire esendőek és naivak vagyunk mi emberek. Hiába a rideg, személytelen tér, örök érvényű tanulság: mindenki szeretetre és elfogadásra vágyik. És ha ezeket a szeretet morzsákat egy vadidegen dobálja elénk, egyesek hajlamosak utána kapni.