Az első globális nyilvánosságot kapott nukleáris baleset 1979-ben történt a Pennsylvania állambeli Three Mile Island atomerőműben. Dacára, hogy a reaktor tönkrement, a környezetbe csak igen csekély mértékű radioaktivitás került. Nem voltak halálos áldozatok, sőt, sérülés sem történt. Noha a hatóságok nyugtatni próbálták a kedélyeket, kitört a pánik, aki tehette hetekre elhagyta a környéket. A pánik egyik kiváltó oka lehetett, hogy a mozikban két héttel korábban mutatták be a Kína-szindróma című filmet Jane Fonda, Jack Lemmon és Michael Douglas főszereplésével. A filmben egy nukleáris balesetről van szó, amely végleg lakhatatlanná tehetett volna egy Pennsylvania méretű államot. Azóta az Egyesült Államokban egyetlen új atomerőmű építésére sem adtak ki engedélyt, és az addig engedélyezett 129 erőmű közül csak 53 épült meg.

A Three Mile Island-i balesetnek köszönhetően sokat javult a reaktorbiztonság, intenzív kutatások és fejlesztések kezdődtek, így nem igazán számoltak annak lehetőségével, ami 1986-ban Csernobilban bekövetkezett. A csernobili atomerőmű vészesen kivénhedt konstrukcióként számos biztonsági kockázatot hordozott magában, de az előírások sorozatos megszegése is kellett ahhoz, hogy bekövetkezzen a katasztrófa. 1986. április 26-án az atomerőmű negyedik blokkja felrobbant, radioaktív anyagokat juttatva a légkörbe, amelyek végig söpörtek Európán.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint a csernobili baleset közvetlen következményeként legalább négyezer ember halt meg, a sugárzással összefüggő megbetegedések száma pedig tízezres nagyságrendű lehet: az International Journal of Cancer szerint Csernobil 2006-ig ötezer rákos megbetegedést okozott, de 2065-ig 41 ezer betegséggel kell számolni. A zöldszervezetek vitatják ezeket az alacsony számokat, a Greenpeace több százezer halálesetet számolt ki.

Japánt 2011 márciusában szokatlanul erős, 9-es fokozatú földrengés rázta meg, ezt követően pedig mintegy tíz méter magasságú szökőár tarolta le a partvidéket. A Fukushima Daiichi Atomerőmű reaktorainál a földrengés közvetlenül nem okozott nukleáris balesetet, viszont a szökőár következtében megszűnt ez erőmű külső áramellátása. Az áram hiányát a tartalék generátorokkal pótolni lehetett volna, de az áradás következtében azok működésképtelenné váltak. A földrengés során a biztonsági rendszerek automatikusan leállították a láncreakciót, viszont az áram hiányában leállt hűtési rendszerek a reaktorok túlmelegedéséhez vezettek. A forróságban felgyülemlett hidrogén az oxigénnel durranógázt alkotva felrobbant, ami levetette a reaktorblokk tetejét, miáltal rengeteg radioaktív anyag került a levegőbe. Japán hivatalosan bejelentette, hogy a Fukushimai atomerőműben kialakult helyzet a Csernobili katasztrófa méreteihez hasonló lehet.

Dacára annak, hogy az atomenergia meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult, manapság 436 reaktor szolgálja ki a földlakók villamos energia igényének legalább 15 százalékát, Európában pedig nagyjából egyharmadát. Az Egyesült Államok termeli a legtöbb atomenergiát, ami az ottani villamos energia 20%-át teszi ki, de a százalékok tekintetében Franciaország vezet, ahol a termelés 80%-át biztosítják atomreaktorok.

Walt Disney volt a fényes atomi jövő álmának és soha véget nem érő ígéretének egyik legjelentősebb népszerűsítője. 1957-ben Disney gyártotta a “Barátunk az Atom” című rendkívül népszerű tévésorozatot, amit vasárnap esténként amerikaiak milliói néztek és több millió iskolás tekintett meg a tantermekben.

Manapság egészen másfajta rajzfilmeket néznek a japánok.