Kína nem elégszik meg a Nagy Tűzfallal, Pekingben már a nyilvános wifi hotspotokat (vezeték nélküli internet hozzáférési pontok) veszik célba. Cenzúrázni szeretnének, vagy egyszerűen csak kíváncsiak?

Egyelőre még csak az adatgyűjtés lenne a cél, kérdéses, vajon be akarnak-e avatkozni a „szabad szörfölés” menetébe. Mindezt persze nemes céllal teszik: a bűnözés visszaszorítása, károkozók megállítása, veszélyes tartalmak terjedésének megállítása lebeg a szabályozók szeme előtt. Na persze.

Ha Európában besétálunk egy internetkávézóba, a reggeli hírek elolvasása, e-mailek böngészése, keresés és egyéb műveletek jobbára csak ránk tartoznak, senki nem kíváncsiskodik a neten töltött idő tartalma iránt. Szabadon ugrálhatunk a weboldalak között, írhatunk névtelen bejegyzéseket fórumokra, küldhetünk rosszmájú bejegyzéseket kollégáinknak, vagy bármi más csintalanságot is elkövethetünk. Senki nem ér a nyomunkba, és nem is kutat utánunk. Ugye milyen szépen hangzik?

Pedig nem igaz. Amint egy szolgáltatóval kapcsolatba kerülünk – és esetünkben a közvetlen szolgáltató lehet a kávéház, a szomszéd nyílt wifi kapcsolat üzemeltetője, a hotel vagy bárki más – jobbára az ő jóindulatán múlik, mit enged meg s mit naplóz tevékenységünkből. Akad törvényi szabályozás, figyelmeztethet a megfigyelésre, korlátozhat önveszélyes tevékenységekben, de a szabadság illúziója odalett. Kínában nem is nagyon volt, vagy ha mégis, azt mindenki saját magának próbálja varázsolni. Például VPN kapcsolattal, titkosítással. De talán még ennél is egyszerűbb egy nyílt, megosztott kapcsolatot használni egyszerű vendégként a kávéházban. Illegális tevékenység esetén úgyis a nyomozók célpontjává válik az illető, többnyire csak idő kérdése, mikor kérik meg, hogy a kávé elfogyasztása helyett fáradjon a net és a rend őreivel.

Cenzúrának akkor érzünk valamit, ha a lehetséges lehetetlen vagy csak nagyon nehezen lehető lesz. Ha az állam eleve „nevel fel”, hogy a tilos a természetes, akkor mást érzünk korlátozottnak. Ilyenkor mi, tanult és szabad nyugatiak, a tudatlanságban tartás ellen emeljük fel hangunkat. Azért, hogy kínai embertársaink is szabadon választhassanak a rengeteg ön- és énromboló alkalmazás, közösségi portál vagy hírfolyam közül.

Ugyanígy zavarónak érezzük, ha azt halljuk, fizetett kommentátorok – Kínában wumao – próbálják szépíteni a kormányzatról, intézkedésekről kialakuló képet, azaz közösségi kommunikátorokként elhintik a közös bágyadt és jóhiszemű együttbégetés magját. A Facebook, Twitter és egyéb, szabados és szabad alkalmazások pont a szabályozhatatlanságukkal, véleményformáló gondolatébresztéssel vívhatnak ki ellenszenvet egy központi direktívákban, szigorú rendben gondolkodó merev, tradicionális rendszer szemében. Egy fecske nem csinál nyarat? Dehogynem, ha elég hangosan csiripel. Nehezebb dolga van, ha mindezt saját gyártmányú házikalitkában kell tennie.

A szolgáltató oldalán nyilván könnyebb dolga van az ellenőrzőnek, ha bírja kapacitással: megfelelő eszközökkel szinte minden átmenő forgalom lehallgatható, s a gyanús kommunikáció és megnyilvánulás kiszűrhető, naplózható.  Legalábbis akkor, ha ezt nyíltan, megfelelő kulcsszavak és kifejezések használatával próbálják meg a kissé naiv, jóindulatú felhasználók. Az ilyen szűrések indulatokat, félreértéseket és társadalmi vitákat is generálhatnak – ha erre van igény és mersz. Mindez amúgy nap mint nap megtörténhet Kínánál demokratikusabbnak tartott országokban is, kezdve az egyszerű munkahelyi proxy alapú szűréstől a kifinomultabb lehallgatásokig – legfeljebb elhallgatás óvja őket rejtekükben.

Az intézkedéseknek van egy másik aspektusa is:a wifi kapcsolatokat monitorozó szoftverhez borsos áron lehet csak hozzájutni, 3.100 $-t kérnek érte, s 2.300 $ a büntetés az üzletvezetési engedély visszavonásának kockázatával együtt, ha valaki ellenszegül. A kínai fizetésekhez képest ez mindenképpen hatalmas összeg, valószínüleg kisebb üzletek tulajdonosai képtelenek lesznek kigazdálkodni. Marad a trükközés és a korlátozás.