Kezdjük egy kis matekkal! Ha valaki ma kis hazánkban kap bruttó 230 000 Ft-t, az már jónak számít. Ebből ő hazavisz, ha nincsen neki gyermeke kb. 148 000 Ft-t. Namármost, ő már ebből elég sokat leadózott, nyilván, hiszen valahova eltűnt az a szűk 82 000 Ft, amit valószínűleg el tudna még költeni. És ebből az adózott jövedelméből veszi meg az élelmiszert, fizet az áramért, vízért, gázért, mindenért. Fizet a sarki közértben, ahol a termékek árának 10-25%-t még befizeti az államnak. Jó, de ez mindenhol így van (vagyis a legtöbb országban, csak az általános forgalmi adó mértéke változó).

A legújabb tervezet szerint azonban még chipsadót is kéne fizetnie szegény honpolgárnak a kormány szerint káros élelmiszerek után. Ha például vesz egy kilogramm csomagolt édességet (hogy mi tartozik ide? Jó kérdés, elképzelni el lehet) akkor szeptember elsejétől 200, januártól 250 kemény magyar adózott forinttal fog többet a pénztárnál hagyni. De emelik még az üdítőitalok, energiaitalok árát is, adóval persze. Legjobban az un. étkezési porok ára növekedik (zacskós levesek, szószok por formában, öntetek, alapporok) 500 forinttal kilónként. A legérdekesebb azonban, hogy míg az energiaitaloknak lesz adója (ne jusson hozzá már szegény gyerek olyan olcsón), addig a kávék ára nem növekedik, továbbá nem rendelkeztek a koffeintablettákról sem. Hagynak azért valami kiskaput. Porított alakban az energiaitalt a népnek!

Adó sújtaná továbbá a magas só és cukortartalmú élelmiszereket. Ilyenek például a lekvárok (keressük csak elő a nagyi receptes könyvét!), cukrászati alapanyagok, ízesített ásványvizek árát is. A legérdekesebb azonban, hogy külön a só és a cukor árát nem bántják (azért nem kell szólni nekik…).

A kormány ettől a változtatástól még idén 5 milliárd forint, jövőre 15 milliárd forint többletbevételt vár. Aha, várhat… még ha eddig chipsen is éltem volna a nap 24 órájába, sokan lesznek, sőt, szerintem nagyon sokan, akik azt mondják, inkább valami más.

Alapvetően a fejekben kéne rendet rakni, nem az áruházak polcainak árcímkéi között. Na jó, ott is. De amíg a Parlamentben ülők többszörösét keresik annak, amit az ország 80%-a hazavisz, nem biztos, hogy annak a 80%-nak a pénzén kéne meggazdagodni. A spórolást mindig magunkon kell kezdeni. Úgy néz ki ezt elfeledték a tisztelt képviselő urak. Urak… mit is beszélek.

„Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!”

(Petőfi Sándor: Feltámadott a tenger)