A T csoport zeneáruháza –amely idén, a zene világnapján lenne 7 éves- 2009-ben adta meg magát, nem sokkal a CLS kiadó által működtetett MP3Music után. Az Econet eMusic Kft.-től megvásárolt zeneáruháza a Songo pedig most a napokban. Az egyelten megmaradt piaci szereplő, a jogvédő szervezetekhez közelállóként kezelt, dalok.hu, amely kizárólag magyar előadók zenéit teszi elérhetővé MP3 illetve FLAC formátumban.

Az, hogy miért nem működik, működhet itthon a legális zeneletöltés az elmúlt években nagyon sokan, nagyon sok fórumom, nagyon sokféle formában kinyilvánították. Valamennyi áruház DRM-es megoldással próbálkozott, az üzleti konstrukció sem a potenciális vásárlók, sem maguk a cégek számára nem volt tartható stb.

Az elmúlt években az Orange illetve a dán távközlési cég, a TDC mintáját követve nálunk is a UPC majd a Vodafone is megjelent előfizetői számára szolgáló zeneletöltési szolgáltatásával. A UPC szolgáltatásának sikeréről mindent elmond, hogy már megszűnt a szolgáltatás, ugyanez mondható el a Magyar Telekom és a Sony Ericcson nagy dérrel-dúrral beharangozott, de tiszavirág életű szolgáltatásáról. A Vodafone még tartja magát, sőt a szolgáltatás vezetője szerint a szolgáltatás mára már önfenntartóvá vált, azaz nem igényel újabb befektetéseket a mobilszolgáltató részéről. White label megolddásszállítók is vannak a piacon, a Médiapark Zrt., illetve a Carnation tulajdonában levő 3G multimédia Kft. személyében.

Mégis a piacon a szolgáltatók és a zenekedvelők egymásra találása elmaradt. Nézzük, mi lehet az a 5 ok, ami miatt ez eddig nem történt meg, s amelyeket megvalósítva a magyar digitális zenei piac is felélénkülhetne jelenlegi tetszhalott állapotából:

1. Az amerikai piacon megszokott 99 centes ár a magyar piacon a megfizethetetlen kategóriába tartozna (még mindig) még abban az esetben is, hogyha DRM mentes tartalmakról beszélünk. Az itthoni felhasználók tartalmakért való fizetési hajlandósága gyakorlatilag a nullával egyenlő, így olyan üzleti modell lehet csak sikeres ahol a zenekedvelők nem készpénzzel, hanem valamilyen más formában „fizetnek” a tartalmakért.
2. A letöltés alapú modellek tulajdonképpen már-már idejét múltnak tekinthetőek. A zenefogyasztás az anywhere, anytime modell irányába mozdult el, azaz ma már a tisztán PC alapú megoldások nem elegendőek.
3. A cloud alapú zenei szolgáltatások kora az Amazon hét eleji lépésével beköszöntött. A zenekedvelők saját zenéiket is szeretnék elérni, bárhonnan, bármilyen eszközön. A saját zenék között keveredhetnek az ismeretlen forrásból származó tartalmak, a legálisan megvásárolt tartalmakkal.
4. Az internet egyenlő az ingyenességgel. Ahogy az egyre újabb és újabb, az internetet természetesnek vevő generációk felnőnek, számukra az ingyenes tartalom is természetes lesz. Nem véletlen, hogy a francia kormány jelentős összegekkel támogatja a helyi legális zenei szolgáltatásokat.
5. És végül, de nem utolsó sorban drasztikusan meg kell változnia a tartalomtulajdonosok hozzáállásának. A magyar piac sosem lesz nagy piac. Sosem lesznek alkalmazhatóak egy az egyben az amerikai vagy akár a nyugat-európai piacokon alkalmazott modellek. A magyar piacra itt működő, apró, egyedi megállapodások kellenek. A piac méretéből fakadóan az itt tett engedmények amúgy sem fognak jelentős bevételkiesést okozni egyetlen tartalomtulajdonosnak sem.